A meseolvasást semmilyen mesecsatorna, tablet és semmi egyéb eszköz nem tudja pótolni, ám erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Többször olvashattál már a digitális nemzedékről oldalunkon, azokról a gyerekekről, akik korunk legmodernebb IT eszközeivel, azok használatával nőnek, „fejlődnek”. Most nem erről lesz szó, hanem arról ez érdekes ellentmondásról, hogy miközben a kortárs hazai irodalomban egyre több és egyre jobb meseíró művei kerülnek, a szülők megfeledkeznek a meseolvasásról. Nyilván egyszerűbb a tableten elindítani egy rajzfilmet vagy a mesecsatorna elé ültetni a csöppséget, mint elővenni egy könyvet és felolvasni egy mesét.
“Minden szempontból jobb a hagyományos módszert választani, hiszen számos előnye van a jelenkori megoldásokhoz képest. Az én gyermekem másfél évhez közeledik és már most szívesen meghallgat egy-egy rövidebb mesét. Van, amikor már ő maga hozza oda a könyvecskéjét és mutatja, hogy ebből tessék olvasni. Leül mellé és figyel és figyel és figyel. Szinte együtt lélegzik a mesével, miközben sokszor a fejét a térdemre fekteti ” – kezdte történetét egy többgyermekes anyuka, aki gondolatait a Ridikül csapatával is megosztotta.
Nem kell nagyobb, hosszabb mesékre gondolni, inkább amolyan mindennapi dolgokat magyarázó történetekre, mint egy-egy állat napja egy tanyán és hasonlók. A nagy és látványos képekhez, alig egy mondatnyi szöveg tartozik, ám ez éppen elég is még neki. A gyerekkel töltött időt, semmi nem helyettesítheti, sem játék, sem animáció – folytatta az édesanya.
“Szerencsére jól elvagyunk látva mindenféle mesekönyvvel, mert van a családban óvodapedagógus és a mesék szerepe, fontossága a kutatási területe” – írta a témához kapcsolódva egy édesapa. “Ő ismertetett meg Boldizsár Ildikó és Kádár Annamária munkáival, melyeket előszeretettel szoktam itt idézni. Szóval én azt javaslom, hogy szakíts időt rá, találj a gyermeked korának megfelelő könyvet és mesélj neki” – osztotta meg tapasztalatait levelében a férfi.
Forrás és kép: ridikul.hu