A mozgásra való nevelés a hitvallásom – Bagi Mátyás nem volt mintagyerek
2022. október 11. 07:56 Egyéb/Archív | Szerző: Megyeri József
A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Eötvös József Technikum interjút készített az edzővel.
- Mióta foglalkozol a fitnesz világával? Mikor kezdted a személyi edzést?
- A sport 6 éves korom óta van jelen az életemben. Nem voltam mintagyerek, ezért az első osztályfőnököm javasolta édesapámnak, hogy valahova vigyen el mozogni. A birkózással kezdődött, majd 8 éven keresztül futballoztam, atletizáltam, karatéztam, súlyzós edzéseket végeztem. Később találkoztam ezeknek a legösszetettebb sportjával, a crossfit-tel, Szegeden. Ekkor jöttem rá, hogy ’hazaértem’, a funkcionális edzés az a mozgásforma, ami az én világom. Annyira megtetszett, hogy utána úgy gondoltam ezzel edzőként is szívesen foglalkoznék. Elvégeztem a megfelelő iskolát Budapesten, majd két edzőterem is felkért, hogy dolgozzak náluk. Eljutottam jó néhány rendezvényre, ahol kiderült, hogy a mikrofon se áll olyan távol tőlem, viszonylag eladható módon tudok beszélni és azóta tartok edzéseket, veszek részt sportrendezvényeken.
- Hogyan jött az együttműködés az Eötvössel, ki keresett meg illetve hogyan találtatok egymásra?
- Ismeretségünk egyrészt onnan ered, hogy valamikor én is az ő diákjuk voltam, másrészt volt olyan általam szervezett rendezvény, ahol az Eötvös iskola is jelen volt. Beszélgetésünk során kiderült, hogy az iskola követi a munkásságomat, tudtak az ingyenes edzésekről és arról, hogy időközben saját edzőtermet is nyitottam. A Hódmezővásárhelyi SZC Eötvös József Technikum vezetése úgy döntött, megnézi ezt az edzőtermet, leül velem tárgyalni és ekkor derült ki, hogy van metszéspont a gondolkodásunkban. Így kezdődött.
- Hogyan jöttél rá, hogy oktatni szeretnél?
- Minden, ami sport, mozgás és az erre való nevelés az hitvallásom. Amikor elkezdtem a városban ingyenes edzéseket tartani, rájöttem, hogy nem a sportolókat és sportolni vágyókat kihívás edzeni, hiszen ők maguktól is eljárnak mozogni. Az az igazán nagy feladat, hogy azokat az embereket szoktassuk rá a mozgásra, akiktől egy picit távolabb áll az edzés. Szívügyem, hogy minden edzőnek ez legyen a küldetése. Ezért szeretnék edzőket nevelni és nekik is átadni ezt a fajta gondolkodást, hogy igenis mindenkinek szüksége van a mozgásra azon felül is, amit a hétköznapok megkívánnak.
- Hogy érzed magad az órákon, mi a véleményed a diákokról?
- Ez nekem egy teljesen új közeg, környezet, rengeteg emléket felidéz bennem. Visszavisz abba a korba amikor még én is „gazember” diák voltam. Nagyon komoly pszichológiai, szociológiai tanulmányokat kell folytatnom, mert ugye én 48 évesen csöppentem ebbe bele, tegyük hozzá pedagógus előképzettségem sincs. Nem szégyelltem, nagyon sokszor tavaly is felhívtam az Eötvösben az igazgatóhelyettest és tanácsot kértem, beszélgettünk, és nagyon sok mindenben segített. Úgy gondolom, most már nincs olyan nehéz dolgom.
- Tehát akkor generációs szakadékot nem is tapasztalsz a munkádban?
Van egy 15 éves kislányom, tehát gyakorló apaként is igyekszem olyan mintákat mutatni, mint a 3 évvel idősebb diákoknak.
- Mi a legfontosabb, amit mindenképpen át szeretnél adni a diákoknak?
- Az egyik a sport szeretete, a mozgásra való nevelés. Edzőként nekem van egy nagyon fontos mondatom, ami először talán furán hangozhat... A legeslegfontosabb, főleg a hobbi sportban: Ne menjen haza rosszabb állapotban az, aki edzésre jött, mint mielőtt megérkezett hozzád. Tehát a prevenció mindenekelőtt! Ezt nagyon sok edzőnél hiányolom. Ne várjunk el semmit azoktól, akik bejöttek az utcáról. A mi feladatunk az, hogy ők mindent jól megtanuljanak, egészségesek maradjanak, ne sérüljenek meg, szeressék meg a mozgást. A szakmaiság is kiemelkedően fontos dolog, hiszen stabil alapok nélkül nincs eredményes továbblépés!
- Most a képzésről kérdeznélek konkrétan: Mi az, amit biztosan másképp csinálnál, ha tehetnéd? Gondolok itt arra, hogy több vagy kevesebb óra kellene, változtatnál-e valamit az elmélet/gyakorlat arányán? Fektetnél-e nagyobb hangsúlyt valamire?
- Az Eötvös már az első évtől kezdve maximálisan rám vagy ránk bízta azt, hogy ezt a képzést koordináljuk. Nekik egy nagyon fontos elvárásuk volt, hogy ezekből a gyerekekből minél jobb edző legyen, minél jobb jeggyel végezzenek az év végén. Innentől maximális volt a bizalom, az egész képzést a saját arculatomra formáltam, úgyhogy nincsenek ilyen hiányosságok. Sőt, annak örültek, ha nem kérdeztem, mert akkor minden rendben volt. Ehhez nagyban hozzájárult, edzőtársam, Molnár Cintia is, aki a kezdetektől segíti a munkámat.
- Annak mindig örülünk, ha minden rendben van. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Én voltam talán a legérdeklődőbb az új oktatási rendszerrel kapcsolatban, az első pillanatban azt mondtam, hogy vállalom. Ez egy nagyon komoly szakmai kihívás, hogy egyéb tantárgyakkal kiegészítve itt kellene egy teljes hetet oktatni. Szeretem az ilyen kihívásokat és már emiatt is igent mondtam a felkérésre!
- Van-e bármiféle tapasztalatod, gondolatod még a képzésről, az oktatás menetéről?
- Az Eötvös részéről egy nagyon jó lépés volt, - nem csak a személyem miatt, hanem a helyszín miatt is- hogy elhozták ennek az oktatásnak a gyakorlati részét egy olyan helyre, ami non stop rendelkezésre áll. A környezet, az eszközök, a helyszín teljesen adott ahhoz, hogy a gyerekekből jó edző legyen. Ez egy nagyon fontos és eredményes változtatás volt.
Cikk megosztása
