A rideg, tartózkodó szeretet filmje a Pilátus
2020. november 28. 09:10 Kultúra | Szerző: Dudás Róbert
Noha a vizsgafilm-vetítések után néhány tanár megpróbálta másfelé terelni az egyetemen, Dombrovszky Linda filmrendező érdeklődésének fókuszában az öregedő generáció problémái, az idős emberek társadalomban elfoglalt helye maradt. A feleslegessé válás dilemmáját érzékenyen ábrázoló, A kockaember (2017) című rövidfilmje után, Szabó Magda regényének adaptációja, a Pilátus ismét meggyőzött arról, hogy megtalálta alkotói útját. Ahogy a rendező fogalmaz, a filmbeli bonyolult anya- lánya viszony leginkább a megfejthetetlen, tartózkodó szeretetről szól. Az egészestés alkotás a legjobb külföldi film kategóriájában jelölést kaphat a Golden Globe-díjra is.
Huszonéves korában egyes tanárai nehezen fogadták el, hogy leginkább nem a generációját mozgató kérdések izgatják Dombrovszky Lindát, osztályfőnöke, Almási Tamás azonban engedte, hogy járja a maga útját. Filmterveiből már akkor is az elmúlás gondolata köszönt vissza.
Nem tudom az okát pontosan megmagyarázni, de ha az eredőjét kellene keresnem, talán az volna, hogy túl korán elvesztettem a nagyszüleimet mindkét ágról. Egyébként az elmúló, végüket járó helyzetek önmagukban is izgattak, nemcsak az idős generáció okán. Elsőévesen készítettem például egy dokumentumfilmet vidéki környezetben, ahol a tehenészet a végét járta, Búcsú a tehenektől címmel, de van egy portréfilmem a Ruswurm Cukrászda egykori, akkor 85 éves tulajdonosáról is - emlékszik a rendező.
Szabó Magda Pilátus című regénye egy anya, Anna (Hámori Ildikó) és a lánya, Iza (Györgyi Anna) viszonyát követi, az idős asszony megözvegyülése után. Iza, édesapja halálát követően magához veszi anyját, mindent megad neki, de láthatóan az őszinte, feltétlen szeretetet - maga sem igazán tudja miért- képtelen gyakorolni felé.
Dombrovszky Linda redukált filmnyelven beszél a szóban forgó viszonyról, visszafogott dialógusok mentén, a belső folyamatok gesztusokra szorítkozó játékára koncentrál. Közben szinte semmi nem derül ki arról, miért is vált fagyossá ez a kapcsolat, amire a film alapjául szolgáló regény több helyen utalást tesz.
Hosszú dilemma előzte meg a döntést, de végül kihagytam ezeket a momentumokat, amelyek a rideg szeretet múltbeli okait megmutatják. Ezzel a nézőre bíztam, és azt látom, hogy többnyire mennek vele és odagondolnak a háttérbe dolgokat. Miért is választottam ezt? Mert nagyon nehéz filmművészileg megmutatni, csupán pillanatokra felvillantani a probléma eredőjét úgy, hogy ne a felszínen kapizsgáljuk. Volt ebben az írás során egy kis vita köztünk, hiszen többen hiányolták a filmből ezeket a magyarázatokat. Felmerült, hogy a mában játszódó történet közben hosszabb flashbackekkel, ne csak érzet szinten jelenjen meg a múlt, de ezt elvetettük. A narráció meg végképp nem illett volna a munkámhoz, végül nem nagyon maradt eszköz, hogy megmutassuk a múltat. Változatlanul azt mondom, hogy nem ezen áll vagy bukik a film és mind a nézői, mind a fesztiválsikere visszaigazolta, hogy megy vele a néző, értik és sokan szeretik a Pilátust
A film közepén egy kurta párbeszéd hangzik el: az idős asszony megkérdezi a lányát: Iza, szeretsz te engem? -A lánya vagyok - válaszol tömören a Györgyi Anna által megformált nő. Ezen a ponton rég túlmutat a szóban forgó elhidegült viszonyon a film, helyette egy filozófiai kérdést vet fel: szeretni kell, az valami elvárás, vagy pusztán lehetőség, választás kérdése?
Olaszországban erős Szabó Magda kultusza, talán ennek is köszönhető, hogy a Pilátus Milánóban nyert elsőként díjat. Az év a Milánói Filmdíj (MIFF Awards) legjobb film és négy másik kategória díjával indult, majd a Los Angeles-i South East European Filmfesztiválon nyert elismerést.
Milánóban a szakmai fogadtatás mellett Dombrovszky Lindának egy őszinte, hátborzongató nézői gesztus életre bevésődött az emlékezetébe.
Miután lejöttünk a színpadról, egy fiatal nő odalépett Hámori Ildikóhoz, forrón átölelte, majd annyit mondott, boldog, hogy ezt megteheti, ha már a lánya nem tette. Hámori Ildikó könnyek között fogadta a felé áradó nézői szeretetet és az egész stáb megrendült a gesztuson - emlékezett a rendező.
Forrás: origo.hu
Cikk megosztása
