Amiért a szakma nem siratja a Ferrari leváltott főnökét
2019. január 9. 14:10 Sport | Szerző: Dudás Róbert
Miközben az F1 mezőnye lázasan készül a 2019-es új szezonra, a Ferrari mostanság a csapaton belüli nyugtalanság miatt került a figyelem középpontjába. A Scuderia hétfőn tette hivatalossá, hogy nem hosszabbította meg Maurizio Arrivabene csapatfőnök év végén lejárt szerződését, így az istálló vezetésével az eddigi technikai igazgatót, Mattia Binottót bízta meg.
Bár egyelőre kérdéses, hogy az egymással hónapok óta konfliktusban álló két vezető háborújának ily módon történt lezárása a végső megoldást jelenti-e, az máris látszik, hogy a szakma egyértelműen a vezetőcserét tekinti a legjobb döntésnek.
A Benettonnal és a Renault-val bajnoki címeket nyerő korábbi csapatfőnök, Flavio Briatore szerint egyszerű a helyzet: a Ferrari nyerhetett volna tavaly, de nem nyert, és ez annak bizonyítéka, hogy gond volt a vezetőséggel. „A múlt év a Ferrari kezében volt, bajnokok lehettek volna, de nem sikerült. Bajnoki siker nélkül pedig valamit muszáj lépni, és a Ferrari vélhetően ugyanígy gondolkodott. Binotto kiváló munkát végzett technikai igazgatóként, a Ferrarinak 2018-ban remek autója volt, nagyon gyors. Ha kicsit másképpen bántak volna a versenyzőkkel, bajnokok lehettek volna” – vélekedett.
A váltás ugyanakkor többről szólt a kívánt eredmény elmaradásánál. Arrivabene és Binotto nézeteltérése két világ, két ellentétes szemléletmód ütközete volt, a két szakember teljesen eltérő elveket vallott arról, hogyan kéne irányítani a csapatot, és milyen módszerekkel válhatnak sikeressé. Miközben a mérnökgárdáját horizontálisan újjászervező Binotto az egyenlőségre és kölcsönös bizalomra épített volna, Arrivabene egyértelmű hierarchiát akart, melynek csúcsán ő állt fő döntéshozóként. Ez Binotto (és mérnöktársai) szerint viszont azért volt probléma és veszélyes, mert az olasz nem rendelkezett azzal a szakértelemmel, ami a megálmodott szerepének megfelelő ellátásához szükséges lett volna.
Maurizio Arrivabene (Fotó: XPB)
A korábban a Jordan-csapatnál dolgozó, ma már újságíróként tevékenykedő Mark Gallagher is alapvető hibának látta a Ferrari kommunikációs stratégiáját, melyet ő is Arrivabene számlájára írt. „Csalódás a Ferrari és Arrivabene számára, hogy az utóbbi időszakban nem ment nekik. Ennek ellenére a média felé mutatott zárkózottságuk, valamint hogy képtelenek voltak beismerni a hibájukat és hogy nyilvánosan kritizálta a saját csapatát, annak példája volt, hogyan nem szabad vezetni a céget. Remélem, hogy Binotto sikerrel jár” – írta közösségi oldalán.
Szavaira reagálva a McLaren korábbi versenyzője, a Channel 4 szakkommentátora, David Coulthard hozzátette: „Reméljük, hogy a sajtósuk felébred, vagy lecserélik valakire, aki megérti, mennyire fontos a jó kommunikáció. Ők az F1-ben a legnagyobb nevek, és nekik kéne mércét állítaniuk, ahelyett hogy magukra zárják az ajtót.”
A Ferrari belügyeiben mindig naprakész olasz újságíró, Leo Turrini elismerten jó viszonyt ápol Arrivabenével, ám azt ő is belátja, hogy az olasz arrogánsnak és sokszor pökhendinek ható stílusa mérgezte a Scuderiát. Mint azt blogján kifejtette, ő régóta ismeri Arrivabenét, szorított is a sikeréért, mert tudja róla, hogy szívből szereti a Ferrarit. Azt is kiemelte, hogy Sergio Marchionne „diktatúrájában” nem lehetett egyszerű a helyzete, ám közben azt is belátta, hogy az elnök halála után is maga alatt vágta a fát. „Elkezdte felemelni a hangját, ellenséget látott azokban, akiknek egy kicsit is eltért a véleménye, és így tovább. Sosem fogom megérteni, hogy ő, aki sosem volt mérnök, hogyan kerülhetett konfliktusba Binottóval, aki egy mérnök” – gondolkodott el, hozzátéve: „Arrivabene nem tudta megkülönböztetni az igaz barátokat a hamis barátoktól, és gyanítom, hogy a nem megfelelő tanácsadókra hallgatott.”
Turrini szerint e helyzet ismeretében elkerülhetetlen volt, hogy a két kakas közül az egyik elhagyja az udvart. „Én még emlékszem a Ferrari aranykorszakára, melyben megvolt a rendkívüli bizalom Jean Todt és Ross Brawn között” – hozott ellenpéldát. E harmónia hiányában és kettejük szakmai hátterének tudatában pedig nyilvánvaló volt, hogy Arrivabenének kell távoznia.
Tovább nő a nyomás a csapaton
Turrini ugyanakkor azt is megemlíti, nyugtalanítja, hogy efféle zűrzavar uralkodik Maranellóban akkor, amikor már valóban nem sok hiányzik nekik a végső cél eléréséhez. „Ez mindenki számára vereség, mert nem normális, hogy a Scuderia vezetőjét pár héttel az új szezon előtt váltsák le. Tudom, hogy elkerülhetetlen volt, de bárki is a vezér Maranellóban, joga van ahhoz, hogy a véget ért bajnokság után tisztázza a helyzetét. Mindez tehát bizonyítéka annak, hogy képtelenség lett volna érintetlenül tartani a vezetői struktúrát.”
Mattia Binotto és Maurizio Arrivabene (Fotó: XPB)
Ezt az ellentmondást emelte ki a személycsere kapcsán Cesare Fiorio is, aki bár inkább a rali-világbajnokságban, a Lanciával ért el nagy sikereket vezetőként, 1990-es évek elején a Ferrari sportigazgatója is volt rövid ideig. „Mattia Binotto a Ferrarinál nőtt fel. Neki köszönhető, hogy pozitív irányba fejlődött az autó, és korábban Sergio Marchionnéval is jól dolgozott együtt. Binotto előnyben volt Arrivabenével szemben amiatt, hogy mérnöki tapasztalata van, ezért is kellett keményen fellépnie a cégpolitikát érintő kérdésekben, mert az F1-ben nincs helye az improvizációnak” – emelte ki a RAI-nak nyilatkozva.
Hozzátette, Arrivabene a Marchionne halálával támadt űrt is képtelen volt betölteni. „Amikor még Marchionne irányította az F1-es projektet, minden a megfelelő irányba haladt. Arrivabenének viszont nincs versenytapasztalata, a reklámok világából érkezett, és talán valami hiányzott nála. Marchionne alatt az autójukkal csökkenteni tudták a távolságot a Mercedesszel szemben, hála Binottónak is. Amikor viszont Marchionnét elvesztették, Binotto egyszerűen irányítás nélkül maradt. Én sokra tartom őt, rendkívül magabiztosan vezeti a technikai részleget, és bőséges tapasztalattal is rendelkezik.”
Arrivabene a médiát is ellenséggé tette
A Motor Sport magazin szakírója, Mark Hughes egyértelműen kimondta: Arrivabene egyszerűen nem a megfelelő személy volt a Ferrari vezetésére, eltávolítását pedig a lehető legjobb lépésnek tartja, mert szerinte híján volt a vezetői képességeknek, és a csapat motiválására is alkalmatlan volt. „Amit ő vezetésnek látott, az sokak szemében erőszak volt” – jegyezte meg kritikusan.
Ő újságírói szemmel komoly hibának tekintette azt is, ahogyan Arrivabene a külvilággal és médiával bánt. Érezhetően neheztelt is rá emiatt. Támadó nyilatkozataival, ellenséges válaszaival szerinte bőven tett azért, hogy ne maradjanak barátai, és ez a csapaton belüli hangulatra is rányomta a bélyegét. „Még csak nem is értette, hogy mit nem ért. Először azt gondoltam, talán a nyelvi korlátok miatt, de idővel rájöttem, hogy nem, mert ugyanilyen stílusban fejezte ki magát az anyanyelvén is. És az őt körülvevők kérdéseit csak annyira tisztelte, amennyire a médiáét. Ő egy diktátor volt, de anélkül, hogy inspiráló tulajdonságokkal kompenzált volna” – jellemezte az olaszt.
Azt szemléltetendő, miért hatott negatívan ez a stílus a Ferrari egészére, Hughes felidézett egy konkrét esetet is. A 2017-es Kínai Nagydíj hétvégéjén az ismert olasz grafikus és technikai elemző, Giorgio Piola fotókat készített a Sebastian Vettel által az időmérő edzés végén az autó orrára helyezett Ferrari-kormányról és annak rajtot segítő extra kapcsolójáról. Miután közzétette erről szóló elemzését, Arrivabene dühösen megfenyegette Piolát. „Ez az eset mindent elmondott az emberről” – jegyezte meg Hughes.
Maurizio Arrivabene (fotó: XPB)
Az olasz automobil-szövetség, az ACI elnöke eközben arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben 2018-ban még lehetett mutogatni a konfliktusban álló vezetőkre a Ferrari bajnoki kudarca kapcsán, az új esztendőben már nem lesz kifogás a vörösök számára.
Angelo Sticchi Damiani szerint a nyomás csak nőtt a csapaton Binotto kinevezésével – még ha ő maga pozitív fordulatnak is tekinti a váltást. „Az üzenet egyértelmű: nem lehet több félreértés, az eredmények terén pedig nem lehet kifogás, hogy kommunikációs problémák vannak, valamint megoszlik a felelősség. Binotto előmenetele és a két meghatározó szerepkör egyesítése egy nagyszerű fejlemény, ami azt jelenti, hogy most már elérhetőnek kell lennie a két bajnoki címnek. A 2019-es várakozások elképesztően nagyok, és fontos volt megtalálni az egyensúlyt. A részvényesek nyilván mérlegelték, milyen kockázata lenne, ha harmadszor is veszítenének, és elfogadhatatlannak találták ezt. De a szurkolókért is tették, akik még a vereség pillanatában és a hosszú várakozás ellenére sem fordultak el a Ferraritól” – összegzett a szövetség első embere.
Forrás: Motor Sport, Speedweek, Twitter, F1i.com, m4sport
Cikk megosztása
