Békét hirdetve távozik Hegedűs Zoltán
2019. június 5. 09:58 Közélet | Szerző: Kiss Máté
Visszavonul a politikától és nem indul az ősszel esedékes helyhatósági választáson Hegedűs Zoltán. A Fidesz vásárhelyi frakcióvezetője erről a közösségi oldalán megosztott nyílt levelében számol be. Ebben úgy fogalmaz, mára végleg kettészakadt Vásárhely, pedig tudható, hogy együtt többre mennénk, mint egymás ellenében. Szerinte ilyen körülmények között már nem az a legfontosabb kérdés: ki kezdte, inkább az, hogy ki fejezi be a háborúskodást. Mint hangsúlyozza, erre tesz most kísérletet. Hegedűs Zoltán azt írta, mára be kellett látnia, hogy a vásárhelyi új békeidőket már nem hozhatják el azok, akik a régi háborúskodás főszereplői voltak, ezért döntött úgy, hogy távozik a politikából, és azt tartaná jónak, ha az elmúlt polgárháborús időszak megtestesítői most hátra lépnének egyet és kivonulnának a helyi közéletből. Hozzáteszi, nem a szűk mozgásterű képviselőkre, hanem a szekértáborok vezetőire gondol, akik a politikai harcot vívták. Távozásával összefüggésben megjegyzi, ő a szülővárosa fejlődésének nem az akadálya, hanem az elősegítője akar lenni, ezért köszön el. A Fidesz városi frakcióvezetője egyben bocsánatot kért mindazoktól, akiket az elmúlt évek során akarva vagy akaratlanul megbántott, és köszönetét is kifejezte azoknak, akik munkájában és küzdelmében támogatták.
Hegedűs Zoltán nyílt levele:
Tisztelt Hódmezővásárhelyi Polgárok!
Politikustársaim, Lokálpatrióták!
Hódmezővásárhely ma a békétlenség városa.
A feszültség mindenütt tetten érhető: a városházán és a templomban, a piacon és az utcán, sőt a családi ebédeken is.
2019 nyarára végleg kettészakadt a város, pedig tudjuk, hogy együtt többre mennénk, mint egymás ellenében.
Ilyen körülmények között már nem az a legfontosabb kérdés: ki kezdte, inkább az, hogy ki fejezi be a háborúskodást. Én most erre teszek kísérletet.
Tavaly februárban ádáz harc folyt a polgármesteri címért. A küzdelemben adtam is, kaptam is sebeket. Mint ismeretes, a választók többsége végül úgy döntött: a kihívómnak, Márki-Zay Péternek ad lehetőséget arra, hogy a néhai Almási polgármester úr által megkezdett munkát folytassa.
Abban, hogy ez nem sikerült neki, minden helyi politikusnak felelőssége van. Nemcsak a megbízott polgármesternek és támogatóinak, hanem bizony nekünk, a képviselőtestület többségét adó fideszeseknek is. Ebből pedig mindnyájunknak le kell vonnunk a tanulságokat.
Barátaim!
A vásárhelyiek ma kevés dologban értenek egyet; kevesebben, mint akár csak néhány éve. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a közös dolgaink nem mehetnek így tovább.
Az itt élők visszakövetelik a régi kisvárosi nyugalmukat és a közös gyarapodáshoz szükséges hétköznapi békéjüket. Márpedig aki előbb tartja magát vásárhelyinek, mint egyik vagy másik szekértábor hívének, az ezt az igényt, ezt az akaratot nem hagyhatja figyelmen kívül.
Mára be kellett látnom, hogy az új békeidőket már nem hozhatják el azok, akik a régi háborúskodás főszereplői voltak.
A mi időnk sajnos lejárt. Vásárhelyen változásra van szükség: arra, hogy új fejezetet nyissunk a város történetében.
Azt látnám helyesnek, ha mindazok, akik e polgárháborús időszak megtestesítői, most hátra lépnének egyet és kivonulnának a helyi közéletből. Nem a város hétköznapi ügyeiért dolgozó, gyakran szűk mozgásterű képviselőkre gondolok, hanem a felelős vezetőkre – azokra, akik a politikai harcokat vívták, akik a szekértáborokat a város polgárai szemében megjelenítik.
Én, a legnagyobb városházi frakció első embereként bizonyosan közéjük tartozom. Nem ihatok tehát bort, miközben vizet prédikálok.
A mai napon ezért bejelentem, hogy visszavonulok a politikától és nem indulok az ősszel esedékes helyhatósági választáson.
A holnapi béke legfőbb akadályai azok, akik a mai viszály főszereplői. Én pedig a szülővárosom fejlődésének nem az akadálya, hanem az elősegítője akarok lenni. Ezért köszönök el.
Van, amikor az ember a küzdelemmel, és van, amikor a fegyver letételével teheti a legtöbbet egy városért, egy közösségért, egy ügyért.
Végezetül bocsánatát kérem mindazoknak, akiket az elmúlt évek során akarva vagy akaratlanul megbántottam, és köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a munkámban és a küzdelmemben támogattak.
Mindannyiuktól sokat kaptam, sokat tanultam.
Örökre hálás leszek a Gondviselésnek, hogy szolgálhattam ezt a várost. A várost, amely az otthont jelentette őseimnek és amely, remélem, az otthont jelenti majd az unokáimnak is.
Köszönöm, Hódmezővásárhely!
Tisztelettel,
Hegedűs Zoltán
Cikk megosztása
