Hírek / Sport

DJ-ként bejárta a világot, 38 évesen meghódítaná Pekinget a téli olimpián az első jamaicai műlesikló

2022. február 13. 06:55 Sport | Szerző: Dudás Róbert

Az olimpiák történetében rengeteg különleges és egyedi történettel találkozhatunk – az óriási műlesikló Benjamin Alexanderé is ilyen, aki 38 évesen kvótát szerzett a pekingi téli játékokon való elindulásra. Mindezt úgy, hogy Jamaica első műlesiklója csupán néhány éve fogott először sílécet.
 
Benjamin Alexander már 38 esztendős – valljuk be, nem épp ez az ideális kor az ember számára, hogy profi sportolóvá váljon, ő mindezen felül ráadásul jamaicai, és igen, Alexander így is a téli olimpián teszi tiszteletét. Az első jamaicai műlesikló lehet a következő „Eddie, a sas”, netán a következő „jamaicai bobcsapat” főszereplője. Merthogy Alexander immár profi síelőnek vallhatja magát. És teheti ezt úgy, hogy mindössze hat évvel ezelőtt fogott először sílécet!
 
Benjamin Alexander az angliai Northampronshire-ben született 1983 május 8-án. Édesapját, Keithet a szülei még kiskorában Angliába vitték, a férfi évek múltán itt ismerkedett meg egy brit nővel, Ann-nel, akivel később két fiúk született – az idősebbik a Benjamin nevet kapta.
„Angliában nőttem fel, a Jég veled című film megjelenésekor tízéves voltam. Amikor kölyökként megnéztem, hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy jamaicai vér is csörgedezik bennem.”
 
Alexander már 12 éves korában számítógépet épített a hálószobájában, később aztán egyetemre ment, s diplomás mérnök lett. A férfi emellett modellkedett, de sem ebben, sem szakmájában nem ragadt meg – a DJ-szett mögött kötött ki, amit egyrészt szeretett csinálni, másrészt elég jövedelmező is volt. A férfi több mint tíz évig volt DJ, a Robot Heart formáció tagjaként több neves sivatagi fesztiválon is játszott, híres klubokban is fellépett. Lemezlovasként szinte az egész világot bejárta, Ázsiától az Egyesült Államokig számtalan országban fordult meg, a „végállomást” viszont Ausztria jelentette, melynek magas hegyei, gyönyörű havas tájai elvarázsolták Alexandert.
 
Hogy a férfi sorsa mennyire összeforrt a Jég veled című filmmel, azt jól mutatja, hogy jól ismeri a film tárgyát képező jamaicai bobcsapat egyik tagját, Dudley Stokest, aki annyit segített Alexandernek, hogy a síelő mára már mentoraként tekint az egykori bobosra.
 
„Azt mondják, sose találkozz a hőseiddel, de én rengeteget köszönhetek Dudleynak. Nagyon sokat tett értem, elképesztően nagy erőfeszítéseibe telt, hogy engem segítsen” – árulta el Alexander a BBC-nek.
 
Mint említettük, Benjamin Alexander története hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor 2015-ben elment kikapcsolódni a barátaival Kanadába. A férfi egészen addig sosem síelt, ám amikor ebéd után látta a többieket lesiklani, rögtön beleszeretett a sportágba. Nem sokkal később a kanadai Whistlerbe hívták fellépésre, ott pedig Alexander életében először sílécet ragadott, s az egyik legkönnyebb útvonalon elkezdett ismerkedni a sportággal.
 
Valahol a sors keze, hogy Alexander először egyébként nem akart elmenni a barátaival egy síparadicsomba, mondván, minek menjen oda, amikor egyáltalán nem tud síelni? Végül azonban mégis a társakkal tartott, s ez az út egyszer és mindenkorra megváltoztatta az életét.
 
„Amikor először elindultam az egyébként zöld, tehát legegyszerűbb pályán, 27 alkalommal estem el. Újra és újra végigmentem, a nap végére pedig már csak hétszer zakóztam, ez számomra nagy előrelépés volt. Igazából pont így álltam az egészhez: mindig csak egy kicsit akartam fejlődni, majd napról napra próbáltam egyre jobbá válni.”
Érdekesség, hogy Alexander ott volt a 2018-as pjongcsangi játékokon, igaz akkor még csak szurkolóként figyelt, az út mégis mérföldkő volt az életében, ott kezdett ugyanis elgondolkozni azon, hogy akár ő is részt vehetne a téli olimpián. Nem sokkal később, 2019 januárjában megkereste a ma már főként színészettel foglalkozó Gordon Grayt, aki a kétezres években rövid ideig tagja volt az Egyesült Államok sícsapatának. Alexander elmondta Graynek az ötletét, egyúttal kikérte a véleményét a szándékáról.
 
„Miután mentem vele egy kicsit és megmutattam, mit tudok, félrehúzott és azt mondta, hogy a technikám valósággal szörnyű” – mesélte Alexander az első visszajelzést.
 
Ám Gray mindezek ellenére is elképedt, miután látta, hogy Alexander a hibái ellenére sokáig tartotta vele a lépést, s ami ennél sokkal fontosabb, duzzadt is az önbizalomtól.
 
„A technikát lehet tanítani, de hogy valaki ennyire magabiztos és félelemmentes legyen, azt nem. Nem tudtam felfogni, hogyan tudta tartani velem a lépést, őrültként ment, aki egyáltalán nem fél” – ecsetelte Gray, aki nem sokkal később azt is megtudta, hogy Alexander akkor még csak 25 napja kezdte el tanulni a síelés rejtelmeit, s addig a pillanatig mindössze csak két leckét tanult meg.
Fontos kiemelni, hogy Alexandernek az elmúlt években nem volt egyéni edzője – noha többen is ellátták különböző hasznos tanácsokkal, pénze nem volt arra, hogy profi szakembert alkalmazzon. Gray mégis azt mondta a jamaicainak, hogyha folyamatosan ezzel foglalkozna, akkor lenne esélye kijutni az ötkarikás játékokra.
 
„Megértette velem, hogyha ennek szentelném a napjaim, akkor elérhető lenne a kitűzött cél. Azóta nagyjából teljes munkaidőben azon dolgozom valamilyen formában, hogy ez sikerüljön. Az a gyönyörű ebben a szakágban, hogy mindenki kedves és segítőkész. Szinte bárkivel kapcsolatba kerültem és elmondtam a történetem, a szándékom, végül segített. Ez részben a kitarásnak köszönhető.”
 
A koronavírus alaposan megnehezítette a síelő dolgát, mivel a járvány miatt több versenyt is elhalasztottak, Alexander pedig csak akkor indulhatott volna el a 2022-es pekingi téli olimpián, ha teljesíti a részvételhez szükséges kritériumokat.
 
„Az olimpiai elvárás 160 pont volt, öt futamom átlagának kellett elérni ezt az értéket. Ez azt jelenti például, hogy egy előre meghatározott időkereten belül kell beérnem a győztes után. Az, hogy ez hány másodperc, az aktuális nyertestől függ, illetve attól, hogy mennyire jók az ellenfelek és milyen időket érnek el. Az eddigi legjobb eredményem hét másodperces lemaradás volt, ám mióta eljöttem Ausztriába, az elmúlt hónapokban másodperceket fejlődtem, de azt nem tudom, hogy hármat-e vagy tizet, ez csak versenyen derülne ki, ha látnám a pontos időeredményeimet.”
 
Alexander sokáig csak magában gyakorolt, s mivel a pandémia miatt sorra törölték a futamokat, amikre nevezni akart, rákényszerült, hogy leüljön a számítógép elé, és napokat azzal töltsön, hogy a Síszövetség adatbázisában a további versenyeket böngéssze – azt próbálta megtalálni, ami számára a legkedvezőbb. Alexander főként a pályákat igyekezett kielemezni, hiszen neki nem meglepő módon épp a lassabb terep jelentett némi előnyt, ezen felül pedig az sem volt mindegy, hogy melyik futamon hányan, illetve kik indulnak el.
Benjamin első hivatalosan is jegyzett versenyére 2020 januárjában került sor, s ami feltűnő volt, hogy semmiféle versenyruhát nem viselt – ezzel kapcsolatban Steve Andrews újságíró jegyezte le a tapasztalatait, aki a helyszínen ismerkedett meg a lelkes jamaicai síelővel.
 
„A dressz hiánya rögtön feltűnt, de igazából az is, hogy a lécének mintegy három méterrel nagyobb volt a fordulási sugara, mint a többieké. Versenycsizma helyett tulajdonképpen túrabakancs volt rajta, ám mindezek ellenére befejezte a futamot. Olyan volt, mintha egy nyaralását töltő személy lett volna, ám ami hiányzott a technikájából, azt pótolta a kitartásával. Láttam a szemében, hogy halálosan komolyan veszi az egészet, kvalifikálni akarja magát az ötkarikás játékokra. Ezzel kivívta a tiszteletemet. Legközelebb Lake Louise-ban állt rajthoz. Én pont arra jártam, így a verseny után felvettem és elvittem Calgaryba. Megkérdeztem, hogy sikerült a viadal, s ő közölte, hogy kizárták, mert már az első kapunál eltévedt, így a rajtnál rossz irányba indult el. Bajba került, mert nem tudta, hogy az a szabály, hogyha eltéveszt egy kaput, akkor már nem is kell folytatnia.”
 
A tréfás történetről Alexander is megemlékezett.
 
„Ez is csak rámutatott, hogy mennyire kevés tapasztalatom van az egészben. Mivel nem volt állandó edzőm, igazából mindent az internetről lestem le. Minden kérdést beírtam a keresőprogramba, mert fogalmam sem volt az alapokról. Mi van, ha kések? Mi van az indulás után? Mi van, ha eltévesztek valamit?”
 
Alexander elárulta, hogy a Redditen botlott bele egy ontariói síoktatóba, Mike Schneiderbe, aki rengeteget segített neki eligazodni a kvalifikációs sorozatok, s az azokat övező szabályok megértésében.
 
„Emlékeztetett arra, hogy kemény munkával, lelkesedéssel bármi lehetséges, még egy síversenyen is. Bármilyen őrült is volt a két évvel ezelőtti ötlete, a lelkesedése átragadt rám és tudtam, hogy segítenem kell neki, amennyire csak tudok” – ecsetelte a megismerkedésük körülményeit Schneider.
 
A férfi végül nagy nehezen megtalálta a számára megfelelő megmérettetést: Alexander január 12-én a elindult a Zöld-foki Köztársaságban megrendezett óriás műlesikló bajnokságán, s miután a viadalon a hetedik legjobbként zárt, biztossá vált, hogy elindulhat a téli olimpián!
„Hogy mit érzek most? Ami leginkább uralkodik bennem, az a megkönnyebbülés. Belefektettem az egész életem ebbe az egészbe, a teljes megtakarításomat, a nevemet. Mindenből 200 százalék kellett ahhoz, hogy eljussak idáig. 2020 telén óriási erőfeszítések közepette vágtam bele a projektembe, a küzdelmem ráadásul a koronavírus-járvány ellen is szólt, mivel emiatt nem tudtam eljutni a deli féltekére edzeni, így hónapokat elvesztettem, mert rengeteg verseny elmaradt. Az elmúlt két évben összesen 460 napot tudtam csak ténylegesen síelni.”
 
Benjamin Alexander persze hozzátette, tisztában van vele, hogy nincs esélye jó eredményt elérni, ám őt nem is ez motiválja.
 
„Ha a barátaim és az ismerőseim nem viccelődnek azzal, hogy olyan vagyok, mint a Jég veled című filmben a szereplők, akkor nem hiszem, hogy ez a terv valaha is megszületik a fejemben. Nem szeretnék elvenni semmit a profiktól, akik kölyökkoruk óta síelnek. Természetesen azt mindenkinek elmondtam világosan: semmi esély sincs rá, hogy érem közelébe jussak. Nulla, tényleg. De amit csinálok, azzal remélhetőleg új utat nyitok sokaknak. Ez talán nem most lesz, hanem húsz, harminc vagy negyven év múlva. Nézzék meg a jamaicai bobcsapatot, 1988 óta többször is részt vett a téli olimpián, mostanra pedig egy hetvenes és nyolcvanas mezőnyben ott van a legjobb harminc között. Sőt, a világkupában még érmet is szerez.  És ez csak az 1988-as események hatására történhetett meg. Remélem, 2044-ben majd valaki azt mondja, hogy az én 2022-es indulásom miatt alakulhatott ki egy több fős jamaicai sícsapat, ami folyamatosan versenyekre jár. Szerintem a győzelem definícióját másként is meg lehet határozni: az első embernek lenni, aki tesz valamit egy nemzetért, aki ad valamit a következő generációnak, hogy aztán a fiatalok is kitartóan és keményen dolgozzanak egy célért, az is egy bizonyos fajta győzelem. Nem aranyérem, de valahol győzelem.”
 
Alexander Jamaica 15. sportolója lesz, aki a téli olimpián képviseli az afrikai országot. És így vált újra valósággá az 1988-as jamaicai bobcsapat történetét feldolgozó film, a Jég veled…
 
 
Forrás: m4sport.hu
 


next 5

A mi világunk

Hírek