Egy nagy korszak lezárult, amikor utoljára járt ember a Holdon
2021. december 11. 08:30 Közélet | Szerző: Dudás Róbert
1972. december 11-én az Apollo–17 űrhajó legénysége utoljára hagyott űrcsizmanyomot a Hold felszínén. Negyvenkilenc éve, a küldetés végeztével az űrkutatás talán a leglátványosabb korszakát adta át az utókornak.
A Föld kísérőjének meghódítása az Egyesült Államok és a Szovjetunió között zajló kiélezett űrverseny fontos célpontja volt. Miután a szovjet Jurij Gagarin 1961-ben első emberként tette tiszteletét a világűrben, Amerika amolyan ellentételezésként a Hold meghódítását célozta meg.
John F. Kennedy elnök alig egy hónappal Gagarin útja után, 1961 májusában közölte: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat el a Holdra, és vissza is hozza onnan. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA elképesztő erőforrásokat megmozgatva útjára indította az Apollo-programot. A Kennedy által kitűzött célt 1969. július 21-én Neil Armstrong teljesítette, aki az Apollo-11 utasaként első emberként lépett a Hold felszínére. Armstrong útját még öt sikeres és egy sikertelen expedíció követte – az Apollo–13 küldetése kudarcba fulladt.
A legelső Hold-program űrhajósai még csak két és fél órát töltöttek az égitest felszínén, a későbbiekben már előtérbe kerültek a tudományos, főként geológiai vizsgálatok, így a küldetések időben is meghosszabbodtak. Később azonban, mivel a politikai propaganda már rég elérte a célját, a finanszírozás pedig jelentősen leterhelte az állami kasszát, az ország vezetése úgy döntött: a soron következő missziót még megvalósítja, utána azonban lezárja a programot.
1972. december 7-én a 110 méter magas Saturn-V hordozórakéta helyi idő szerint éjjel fél egykor útjára indította az utolsó holdraszállást biztosító Apollo–17 űrhajót. A parancsnok Gene Cernan, a parancsnoki modul pilótája Ron Evans, a holdmodulé pedig Harrison Schmitt volt. A küldetés 301 óra 52 percig tartott.
Négy nappal később Cernan és Schmitt az űrhajóról leválasztott holdkompon az égitest Taurus-Littrow elnevezésű völgyében landolt. A két űrhajós mintegy 75 órát tartózkodott a célponton, ebből 23 óra 17 percet a holdkompon kívül töltött, holdjáróval összesen 35,8 kilométert tett meg, 113 kilogramm kőzetmintát gyűjtött, és megállapította, hogy a Holdnak merev magja és réteges szerkezete lehet.
„Elhagyjuk a Holdat a Taurus-Littrow-n, elhagyjuk, ahogyan érkeztünk, és Isten akaratából vissza fogunk térni, békével és az egész emberiség reménységével” – hangzottak Gene Cernan utolsó szavai a Hold felszínén, 1972. december 13-án.
Az asztronauták a misszió befejezéseként kitűzték a jól ismert csillagos-sávos lobogót, majd visszamásztak az anyaűrhajóba. A Földre a hővédő pajzzsal ellátott parancsnoki modulban tértek vissza, amely ejtőernyővel ereszkedett le Csendes-óceánra.
Az utolsó holdraszállás jelentősége két dologban áll. Egyfelől szinte minden addigi, a projekt keretében felállított rekordot megdöntött. Az Apollo–17 űrhajósai töltötték el a legtöbb időt a Holdon és tartózkodtak a leghosszabb ideig a holdkompon kívül, illetve az égitest felszínén is, emellett ők hozták vissza a Földre a legtöbb holdkőzetmintát is. Ron Evans, a parancsnoki modul pilótája pedig a legtöbb időt töltötte Hold körüli pályán, több mint hat napot.
Az Apollo-projektet az űrállomás kifejlesztését célzó Skylab váltotta. George W. Bush amerikai elnök 2004-ben már meghirdette a Holdra való visszatérést, azt azonban Barack Obama elnök 2010-ben törölte, később pedig a NASA legalább 2025-ig elhalasztotta űrhajósai tervezett holdraszállását. Az Artemis-misszióval 2025-ig akar űrhajóst küldeni a Holdra.
Korábban már megírtuk, hogy a NASA szerződést kötött a Maxar Technologies űrtechnológiai vállalattal , hogy kifejlessze a Lunar Gateway (magyarul holdátjáró) űrállomás első elemét, amely fontos szerepet kap majd abban, hogy pár éven belül az Artemis-misszió keretében az Európai Űrügynökséggel (ESA) közösen ismét űrhajósokat jutasson a Holdra.
Forrás: MTI, M1, hirado.hu
Cikk megosztása
