F1: Stewart: Hamilton dolga túl könnyű ahhoz, hogy a legnagyobb legyen
2020. október 6. 15:05 Sport | Szerző: Dudás Róbert
Lehet rekorder a bajnoki címek vagy a futamgyőzelmek számában, Lewis Hamilton a britek legendája szerint akkor sem érhet föl az évtizedekkel ezelőtti nagyok szintjére.
Miután Szocsiban nem jött össze a győzelem, Lewis Hamilton a nürburgringi hétvégén is kénytelen lesz szembesülni a potenciális rekordbeállítását firtató kérdésekkel. A brit továbbra is Michael Schumacher 91 győzelmes csúcsára hajt, és tűnik kétségesnek, hogy megdönti azt. Miként az sem, hogy hétszeres világbajnokként is felléphet a szezon végén a német rekorder mellé.
A vita annak kapcsán viszont állandó, hogy e rekordok elérésével Hamilton hová is sorolható az F1-es nagyságok között. Előrebocsátjuk: döntés ebben a kérdésben soha nem lesz, egymással ütköző vélemények viszont mindig.
Ezt bizonyítja most a britek háromszoros bajnoka, Jackie Stewart, aki az Ausztrál Nagydíj hivatalos podcastjának nyilatkozva elmondta véleményét arról, hogy Hamiltont még a rekordjai sem emelhetik a régi nagyok fölé. „Nem hinném, hogy az ilyen szintű sikerességet lehetne számszerűsíteni, hiszen ma húsz-huszonkét versenyt rendeznek. Nálam Juan Manuel Fangio a valaha élt legnagyobb versenyző, Jim Clark a második legnagyobb, még Ayrton Sennát is megelőzve. De ők sokszor csak hat, nyolc vagy kilenc versenyt teljesítettek egy évben a Forma–1-ben, miközben sportautókkal, GT-autókkal és még sok mindennel versenyeztek. Ma a világbajnokságban Lewis Hamilton és a többi élversenyző huszonkét futamot teljesít, kizárólag az F1-ben. Nem túraautóznak, nem GT-autóznak, elmennek a gyárba, szimulátoroznak, de ez nem egészen ugyanaz. Ez egy más világ” – mondta Hamilton győzelmi rekordja kapcsán az ’In the Fast Lane’-nek.
Lewis Hamilton és Sir Jackie Stewart (Fotó: XPB)
A skót emellett úgy érzi, a Mercedes dominanciája és helyzeti előnye is túlságosan nagy 2014 óta ahhoz, hogy ne rontsa Hamilton eredményeinek értékét. „Lewis rendkívül jól versenyez, nem hibázik. Nem szeretném kisebbíteni a képességeit, de ez nem ugyanaz. Fangio is így vezetett, egészen rendkívüli volt. Választhatta a Ferrarit, majd mondhatta, hogy a következő évben talán a Maserati lesz a jó, és emiatt sosem volt egy évnél hosszabb időre szóló szerződése. És aztán a Mercedes-Benznél is versenyzett, és velük két bajnokságot nyert, mert az övék volt a világ legjobb autója akkoriban. Lewis nagyon jó döntést hozott, amikor elhagyta a McLarent és a Mercedeshez szerződött. Megemelem a kalapom előtte ezért a döntésért. De őszintén szólva az autója és a motorja ma annyira kiemelkedik, hogy az szinte már nem igazságos a mezőny többi tagjával szemben.”
„És nem lehet azt mondani, hogy kalapot kell emelni a Mercedes előtt, Toto Wolff, Niki Lauda előtt, akik egy ilyen pokolian jó csapatot csináltak, és a legjobb mérnököket választották, hiszen olyan sok pénzt köthettek el erre, amennyit a Red Bullt leszámítva semelyik csapat nem költhetett. Ha úgy tetszik, nem teljesen ugyanaz a tisztelet, amikor így a tiéd a legjobb autó. És néha éppen ez jelenti a különbséget a nagyon-nagyon nagyszerű versenyzők és a nagyon sikeres versenyzők között.”
„Nehéz lenne azt mondani Lewisról, hogy nem olyan jó, mint Fangio volt, mert sok ember tévedésnek tartaná ezt. De én pelenkás korom óta nézem az autóversenyzést, a testvérem versenyző volt, és láttam a versenyeket Ascarival, Nuvolarival, Caracciolával és hasonló személyekkel. A világ legjobb versenyzőit láthattam. Én emiatt nem érzem jogosnak azt mondani, hogy Lewis minden idők legnagyobbja, pusztán azért, mert olyan erőteljes hatással volt rám, amit a többi versenyző csinált.”
Stewart abban nem tévedett, hogy az efféle kijelentés rosszallást vált ki egyeseknél. A közösségi oldalon több brit portál újságírója is finoman utalásokkal kérdőjelezte az ékelésének hitelességét. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy Stewart korábban Michael Schumacherről is hasonlóan nyilatkozott – az még egy kicsit más fogadtatásra lelt a britek körében… Ez jól példázza az efféle összevetések szubjektív voltát, amit kiiktatni aligha lehet.
Stewart a beszélgetés során azt is elmondta, hogy szerinte manapság túlságosan is a technika dominál az F1-ben, ami miatt nehéz úgy kitűnni a mezőnyből, mint évtizedekkel korábban. „Én szerencsésnek vallom magam, hogy abban a korszakban versenyezhettem, amiben. Nekünk ott volt Jim Clark, Graham Hill, Jochen Rindt, a csapattársam, Francois Cever, és még páran, akik abszolút élversenyzők voltak. Chris Amon, Jack Brabham – ők mind csúcsversenyzők voltak. Ma ez nincs meg. Nehéz felismerni, hogy kik állnak a szakmájuk abszolút csúcsán. Az én időszakomban az volt a jó, hogy a Ferrarit leszámítva mindenkinek Ford-Cosworth-motorja volt, és ez kiegyenlítette a mezőnyt, ami ma nincs meg” – állapította meg.
Forrás: In the Fast Lane, Autosport, m4sport.hu
Cikk megosztása
