Hírek / Közélet

"Idén 2,6 millióval több olyan háztartás lesz az EU-ban, amely nem tudja kellően felfűteni otthonát"

2021. november 2. 06:45 Közélet | Szerző: Fazekas Gábor

Európa energiarendszere évről évre veszít az alkalmazkodóképességéből. Ha a tél folyamán a külső körülmények kedvezőtlenül alakulnak, a gazdasági kihívásokon felül több ország energiaellátása is veszélybe kerülhet. Mindeközben Brüsszel a kvótakereskedelmi rendszer kiterjesztésére törekszik, amely a háztartások fűtési és közlekedési kibocsátásának megadóztatását jelentené. Az európai energiapiac válságáról, a kiváltó okokról, a brüsszeli zöldpolitikáról és a magyarországi rezsicsökkentésről Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energetika üzletágának vezetője nyilatkozott a hirado.hu-nak.
 
– Hetek óta az energiaválság határozza meg az európai közbeszédet. Elszabadultak az energiaárak, hiányos tárolói kapacitások vannak, a következő hónapok bizonytalansága pedig egyre aggasztóbb. Hogyan juthatott idáig Európa?
 
– Az európai energiaválság szeptember végi kirobbanása több tényező együttes hatásának következménye. A tavalyi évben a koronavírus járvány terjedését enyhítő kormányzati beavatkozások jelentősen visszavetették a gazdasági aktivitást, és így az energiaigényeket is. Ennek köszönhetően az árak csökkentek, a helyzet bizonytalanná vált, ezért az energiaszektor szereplőinek jelentős része elhalasztotta beruházásait. Az oltás megjelenésével lehetőség nyílt a helyreállítás megkezdésére, ami világszerte fokozott ütemben emelte meg az energiaigényeket. A kínálati oldal azonban nem volt képes lépést tartani az egyre növekvő kereslettel, ezért az árak márciusban növekedésnek indultak. Nyár elején a gazdasági szereplők azzal szembesültek, hogy például a földgáz piaci ára kétszer akkora, mint a járvány előtt volt, így sokan úgy döntöttek, hogy kivárnak a korrekcióig és beszerzéseiket nyár végére időzítik. Ennek köszönhetően a kereslet szokatlanul nagy része nyár végére, illetve ősz elejére összpontosult. De számos egyéb tényező is felfelé hajtotta az árakat. Például az előző tél rendkívül hideg volt, így a tárolók kiürültek.
 
Az északi-tengeren – ahol az európai tengeri szélerőmű-kapacitás jelentős része működik – több időszakban szokatlanul szélcsendes volt az időjárás, így a megújuló alapú termelés sem tudta olyan mértékben fedezni az igényeket, mint amennyire szükség lett volna.
Az Ida hurrikán pusztításai miatt pedig akadoztak az amerikai kitermelések, ami tovább súlyosbította a helyzetet.
 
– Nagyon eltérő elemzések és magyarázatok olvashatók a válság okairól. Szembetűnő az a megközelítés, amely csupán pillanatnyi állapotnak tekinti az energiaválságot, amelyen Európa túllendül, teljesen kizárja a politikai döntéseket a befolyásoló tényezők közül, és azt érzékelteti, hogy az energiaválság egyszer csak itt termett. Véleménye szerint mikortól volt látható, hogy baj lesz?
 
– Az elmúlt hetekben az Európai Bizottság vezetői minden lehetséges fórumon elmondták, hogy az energiaválság külső tényezők következménye, és ahhoz a közösség szakpolitikájának semmi köze. Abban természetesen igaza van a Bizottságnak, hogy a válság közvetlen kiváló okaiért – az energiaigény hirtelen növekedéséért és az időjárási körülményekért – nem a szakpolitika a felelős.
 
Azért viszont, hogy a kedvezőtlen külső körülmények elemi erővel söpörtek végig az európai gazdaságon, számos tagállamban válságot okoztak és a közösségnek alig maradtak eszközei, amivel enyhíthetné a károkat, a felelősség elsősorban a brüsszeli szakpolitikát terheli.
 
Az elmúlt tíz évben a bizottsági iránymutatások és szabályozások szisztematikusan leépítették Európa hagyományos energiahordozókra alapozó kitermelési és átalakítási kapacitásait, akadályozták a stabilitást biztosító hosszútávú szerződések megkötését, továbbá arra kényszerítették a tagországokat, hogy vezessék ki azokat az állami védőhálókat, amelyek egy ilyen nehéz helyzetben segítséget nyújthatnának. A közösség magas függését és azonnali piaci hatásoknak való kitettségét jól mutatja, hogy amikor Vlagyimir Putyin a múlt héten arra utasította a Gazpromot, hogy az orosz igények fedezését követően fokozza az európai exportot, a mértékadónak számító holland tőzsdén szinte azonnal 20 százalékot meghaladó ármozgás volt tapasztalható.
 
Európa energiarendszere hosszú ideje veszít alkalmazkodóképességéből és ezeket időről időre kritizálják is a tagállamok. Talán a legutolsó nagyobb intő jel 2017 januárjában volt, amikor a szokatlanul alacsony hőmérséklet és a szélcsendes időszak az egész közösség villamosenergia-ellátását a szakadék szélére sodorta.
 
Mivel akkor – részben a szerencsének köszönhetően – az eset nem okozott áramkimaradásokat, a média csak korlátozottan foglalkozott a problémával, de nagyon sok szakmai műhely, köztük a Századvég is jelezte a Bizottságnak, hogy szakpolitikai törekvései strukturális problémákhoz vezetnek.
 
– Mely brüsszeli törekvéseket tartja mindenéképp átgondolásra érdemesnek? Melyek azok az irányvonalak, amelyek már a tervezőasztalon is elhasalnak, nemhogy a valóságban?
 
– Két fő problémát látok. Az egyik, hogy Brüsszel energia- és környezetszabályozási törekvéseit elsősorban politikai és ideológiai célokból vezeti le. Erre jó példa a Bizottság úgynevezett Energiaunió-koncepciója, ami szinte valamennyi iránymutatásában és szabályozásában megjelenik és, ami a tagállami energiapiacokat egyetlen nagy, közös piaccá kapcsolná össze. Ennek mielőbbi megvalósítása érdekében Brüsszel egyre több szabályozási jogkört vonna el a tagállamok hatásköréből, hogy az országok közötti különbségeket központilag lebonthassa. Ezzel több tagállami vezető azonban nem ért egyet, mert a központi szabályok nem veszik figyelembe a regionális különbségeket, és mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem várt nehéz helyzeteket – például a 2017-es téli eseményeket, a koronavírus-járványt vagy a mostani energiaválságot – a tagállamok gyorsabban és hatékonyabban képesek kezelni.
 
A másik problémát a brüsszeli szakpolitikusok túlzott önbizalma jelenti. A bizottsági döntéshozók azt gondolják, hogy képesek a tervezőasztalnál meghatározni, hogy hogyan kellene kinéznie tíz, vagy húsz év múlva a közösség energiamixének, majd radikális szabályozási intézkedéseiket ezeknek a céloknak rendelik alá. Csakhogy az energiarendszer túlságosan komplex ahhoz, hogy bárki képes legyen átlátni egy-egy radikális beavatkozás következményeit, így ezekről időnként kiderül, hogy – a legjobb szándék ellenére is – nagyobb károkat okoznak, mint hasznot. A tapasztalatok és a jelenlegi energiaválság azonban azt mutatják, hogy a Bizottság – részben a tervezői magabiztossága, részben bürokratikus működése miatt – képtelen az önreflexióra, és azt követően is ragaszkodik az elképzeléseihez, hogy azokról nyilvánvalóvá válik, hogy kedvezőtlenül érintik a közösséget.
– Mit jelent Brüsszel Fit for 55 elnevezésű csomagja Magyarországra és egy magyar háztartásra nézve? 
 
– A csomag több javaslatot is tartalmaz, amelyek jelentős hatást gyakorolnának Európa gazdaságára. A legvitatottabb intézkedés a kvótakereskedelmi rendszer kiterjesztése a háztartások fűtési és közlekedési kibocsátásaira.
 
Brüsszel egy új szén-dioxid-piacot hozna létre, ahol a szolgáltatóknak a lakossági ügyfeleik kibocsátásai után kvótákat kellene vásárolniuk, majd ennek a költségét átháríthatnák a háztartásokra. Lakossági szinten tehát a javaslat egy új, központi környezeti adónak tekinthető.
 
Azt, hogy az új rendszer egy-egy családnak mekkora többletterhet jelentene, nem lehet pontosan megmondani, egyrészt, mert a Bizottság nem készítette el a javaslatcsomaghoz szükséges, kellő mélységű megvalósíthatósági tanulmányokat, másrészt pedig, mert egy új piacról van szó, amiről még nincsenek tapasztalatok. Ha a jelenleg is működő vállalati kvótapiac árainak várható alakulásából indulunk ki, az új intézkedés egy átlagos magyar családnak havi 10–20 ezer forint többletköltséget jelentene.
 
– A rezsicsökkentés kiszámíthatóságot ad a magyar háztartásoknak. Miben veszélyezteti a magyar szabályozást Brüsszel új csomagja?
 
– Az, hogy ma mennyit kell fizetnie egy magyar háztartásnak egy köbméter földgázért, vagy egy kilowattóra villamos energiáért, hatóságilag rögzített. Az új intézkedés bevezetésével azonban a tarifaszabályokat meg kellene változtatni, és az árak az aktuális piaci tendenciáknak megfelelően időről időre módosulhatnának. Ráadásul a Bizottság legutóbbi energiaszabályozási csomagja, az úgynevezett Tiszta Energia Csomag a lakossági árak teljes deregulációja irányába tereli a tagállamokat, ami az új intézkedés révén még egy bizonytalan komponenssel egészülne ki.
 
A probléma, hogy ez egy olyan rendszert okozna, amelyben időről időre háztartások tömegei válnának fizetésképtelenné. Ha például Magyarországon nem lennének rögzítve a lakossági tarifák, a háztartások a jelenlegi árak háromszorosával szembesülnének.
 
A rezsicsökkentés kisimítja a piaci változásokat, így nem fordulhatnak elő olyan időszakok, amik családok tízezreinek komoly egzisztenciális kihívásokat okoznak. Nem véletlen, hogy számos európai ország fontolgatja a hatósági árak bevezetését (vagy visszavezetését): a becslések szerint a jelenlegi energiaválság miatt idén 2,6 millióval több olyan háztartás lesz az unióban, amely a magas árak miatt nem tudja majd kellő mértékben felfűteni otthonát.
 
– Tavaszig magas energiaárakkal számol az Európai Bizottság. Jövő április előtt nem normalizálódik a helyzet és addig maradnak a rekordokat döntögető gáz- és villamosenergia árak. A tagállamokra terelik a felelősséget. Kinek van valójában cselekvőképessége a kialakult helyzetben?
 
– Néhány hete a Bizottság kiadott egy dokumentumot, amiben összegyűjtötte azokat a szakpolitikai eszközöket, amiket a tagállamok a válság kezelésére rövid- és hosszútávon alkalmazhatnak. A dokumentum lényege, hogy a helyzetet az országok rövidtávon – az uniós szabályok maradéktalan betartása mellett – oldják meg maguk, közép- és hosszútávon pedig Brüsszel új javaslatcsomagjának megvalósítása jelenti a megoldást. Ezzel két okból is patthelyzet alakult ki. Egyrészt az európai energiapiacok összekapcsoltsági szintje korlátozottan teszi lehetővé, hogy a tagállamok teljesen önállóan kezeljék a válságot. Másrészt a szigorú uniós támogatási és versenyszabályok meglehetős mértékben lecsökkentik az egyes országok mozgásterét. Ráadásul a Bizottság javaslatcsomagját számos tagállami vezető nem tartja elfogadhatónak, mert az azokat a korábbi törekvéseket fokozná tovább, amik a közösség energiapiacának strukturális problémáihoz és így a jelenlegi energiaválság kirobbanásához vezettek. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy a Bizottság nem kíván módosítani új csomagján és aligha hajlandó rövidtávú engedményeket tenni a tagállamoknak. Hiába romlik tehát napról napra a helyzet, a vita egyre mélyül, és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy a Bizottság elmozdulna jelenlegi álláspontjáról.
 
– Nem megkerülhető az a nagyon súlyos kérdés, hogy mivel fognak fűteni a tél folyamán azokban az országokban, ahol nincsenek felhalmozott energiakészletek?  Kijelenthető, hogy az ellátásbiztonság jelenleg kérdéses Európában?
 
– Igen, több ország van, amit a kedvezőtlen külső körülmények akár az ellátás korlátozására is kényszeríthetnek. Ha enyhe telünk lesz és az elérhető importkapacitások javulnak, Európának várhatóan csak a magas árszintekkel kell megküzdenie. Hangsúlyozandó, hogy ez is rendkívüli kihívás: az energiaköltségek növekedése miatt már most is számos energiaszolgáltató csődbe ment, több üzemnek korlátoznia kellett termelését és a magas árak begyűrűzése egyre jobban megnöveli egy olyan csődhullám valószínűségét, ami jelentős kihívásokat okozhat az ellátási láncokban.
 
Ha azonban a külső körülmények kedvezőtlenül alakulnak, vagy valamilyen nem tervezett, nagyhatású sokk éri az európai energiarendszert, a gazdasági kihívásokon felül több ország ellátása is veszélybe kerülhet, ami még súlyosabb társadalmi következményekkel járhat – szögezte le a Századvég Gazdaságkutató energetika üzletágának vezetője.
 
Forrás és kép: hirado.hu


next 5

A mi világunk

Hírek