Kitört az USA és Kína között a gazdasági világháború?
2023. július 20. 06:45 Közélet | Szerző: Fazekas Gábor
A világ két gazdasági és katonai szuperhatalmának kereskedelmi háborúja újabb mérföldkőhöz érkezett két hete, amikor Kína bejelentette a technológiai ipar számára nélkülözhetetlen két nyersanyag, a gallium és a germánium kivitelének korlátozását. Peking álláspontja szerint a bejelentett intézkedéssel saját stratégiai nyersanyagkészletét védi, azonban a külpolitikai szakértők úgy vélik, hogy Kína az őt hátrányosan érintő amerikai chiptörvényre adott választ. A hidegháborús hangulatot idéző környezetben az Európai Unió és Németország is hamar megtalálta a helyét, és beálltak az Egyesült Államok mögé. A két szuperhatalom viaskodása miatt azonban Európa nagyot veszíthet, miután gazdasági kapcsolatok terén létfontosságú a Pekinghez fűződő viszonya, katonai biztonságát azonban az amerikai vezetésű NATO garantálja. A folyamatosan változó és nem sok jóval kecsegtető helyzetről Eszterhai Viktorral, a Magyar Külügyi Intézet igazgatójával beszélgetett a hirado.hu.
Európa stratégiai autonómiája a Kína-politikában csupán fikció. Noha Emmanuel Macron francia elnök az elmúlt hónapokban hitet tett Kína mellett, néhány héttel később viszont a G7-csúcstalálkozón már egy Kína-ellenes álláspontot is hajlandó volt elfogadni – fogalmazott Eszterhai Viktor, a Magyar Külügyi Intézet kutatási igazgatója az Egyesült Államok, Európa és Kína között fokozódó gazdasági és diplomáciai feszültségek kapcsán. A hirado.hu-nak adott nyilatkozatában a szakértő azonban arra is rámutatott, hogy a Nyugat és Kelet között zajló gazdasági háború Európa számára jelenti a legnagyobb veszélyt.
Világgazdasági háború
A jelenlegi helyzet egy geoökológiai háborúként azonosítható, melynek során az állami szereplők gazdasági eszközöket alkalmaznak a politikai céljaik elérésére – magyarázta a külügyi szakértő.
Ennek részeként az USA technológiai exportkorlátozásokat vezetett be, Kína pedig válaszképp a chipgyártáshoz szükséges két ritkaföldfém, a gallium és a germánium exportjára limitálta. A szakértő kiemelte: Amerika hidegháborús mentalitása abból a féleleméből fakad, hogy hosszú távon képtelen lépést tartani a kínai gazdasággal. Szuperhatalomként tehát abban érdekelt, hogy lassítsa Peking felemelkedését és megőrizze saját hegemóniáját. Ugyanakkor Amerika nem egyedül cselekszik.
„Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégia kijelenti, hogy a szövetségesekkel együttműködve kell lassítani Kína felemelkedését” – emlékeztetett Eszterhai. Mint mondta, az elmúlt években Washington ráadásul sikeresen terelte ebbe az irányba a törekvéseit, ezt jelzi a holland chipgyártás bevonása a Pekinget érintő korlátozásokba.
Nem Európa súlycsoportja
A külügyi intézet igazgatója úgy látja, hogy Európa rendkívül kockázatos helyzetbe lavírozta magát, hiszen Amerikával és Kínával ellentétben nem szuperhatalom, az ukrajnai háború fő finanszírozójaként pedig anyagilag is kétséges a helyzete. Az elmúlt hónapok eseményei mégis azt jelzik, hogy az Európai Unió és egyes tagállamai felsorakoztak Amerika mellett a gazdasági háborúban. Az Európai Bizottság hosszú távú célként fogalmazta meg a Kínával való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kockázatcsökkentését (de-risking), melynek egyik pillére a technológiai iparban nélkülözhetetlen kritikus nyersanyagok és ritkaföldfémek kínai behozatalának csökkentése. (A unióban kitermelt stratégiai nyersanyagok aránya jelenleg 3 százalékot tesz ki, 2030-ra ezt 10 százalékra növelnék – a szerk.)
Eszterhai Viktor azonban rámutatott, hogy az EU terve gazdasági költségekkel jár: bányákat kell megnyitni, iparfejlesztést kell végrehajtani, valamint a kutatás-fejlesztés által alternatívát keresni a ritkaföldfémek és stratégiai nyersanyagok pótlására. A szakértő emlékeztetett, hogy ennek költséghatásáról pillanatnyilag alig lehet hallani.
Politikailag reális célkitűzés a kínai gazdasági kapcsolatok kockázatainak csökkentése, gazdaságilag azonban sokkal kevésbé. Ezt jelzi, hogy noha Peking egyelőre csak két ritkaföldfém exportját korlátozta, annak hatása mégis azonnali. Mint mondta, a germánium kitermelésének 60 százaléka, a gallium kitermelésének pedig 80-90 százalék kötődik Kínához. Eszterhai Viktor kiemelte, hogy ezen anyagok elsődleges felhasználója a védelmi ipar, így az árfelhajtó hatás elsősorban ott jelentkezik, ők viszont átterhelik azt a lakosságra.
A szakértő azt is kiemelte, hogy Peking döntése az amerikai chiptörvényre adott célzott válasz volt. „Gazdasági szuperhatalomként Kína válaszkényszerbe került, de olyan megoldást kellett alkalmaznia, ami fáj ugyan az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, azonban nem borítja fel a teljes világgazdaságot”. Eszterhai szerint azonban a technológia területén kibontakozó kereskedelmi háború olyan irányba mutat, amelynek senki sem látja a következményeit.
„Ez az egész csak előjáték, éppen ezért nem kritikusan fontos területeket támadott meg Kína, hanem célzott módon választott. De később még mindez elfajulhat.”
Mint mondta, a konfliktus egyik forgatókönyve lehet a hidegháborús blokkosodás elkerülésére, amennyiben a felek bizonyos területekre korlátozzák az együttműködés megszüntetését. Ilyen lehet a védelmi szektor, amelyet a Kínába irányuló amerikai technológiai export tiltása jelent, Kína részéről pedig a védelmi technológiák előállításához szükséges ritkaföldfémek, a germánium és gallium exportjának korlátozása. Eszterhai úgy véli, hogy Peking a saját nemzetbiztonsági szempontjai alapján fogja mérlegelni, hogy mely felvásárlóknak ad engedélyt.
A politikai döntések azonban továbbra sem jelentik a kereskedelmi láncok teljes megszűnését. A szakértő emlékeztetett, hogy a gazdasági szereplők ugyanúgy megkerülik majd a szabályokat, ahogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók esetében láthatjuk az energiaszektorban.
„Mivel mind a vevők, mind az eladók érdekeltek abban, hogy fennálljon a kapcsolat, megjelennek majd azok a közvetítő országok, akikre nem vonatkoznak a korlátozások, és extraprofitot fognak bezsebelni. Az árfelhajtó hatás igazi vesztesei tehát a fogyasztók lesznek” – mutatott rá.
A kínai álláspont
A kínai exportkorlátozásról lapunk egy, a neve elhallgatását kérő üzleti bennfentessel is beszélt. A döntés hátterét jól ismerő szakértő elmondta, hogy Peking már évek óta aggasztónak tartotta a stratégiailag kritikus fémek, köztük a germánium és gallium túlzott kitermelését, amellyel a magas hozzáadott értékű fejlesztések biztonságát kockáztatták.
Rámutatott, hogy az Egyesült Államok földrajzi felmérése alapján az Egyesült Államok germániumkészletei a világ teljes készletének 45 százaléka, ami a legnagyobb mennyiség, amelyet egy állam birtokol a világon. Ezzel szemben a kínai germániumkészletek a fellelhető mennyiség 41 százalékát teszik ki. Ennek ellenére Amerika az 1980-as évek óta fokozatosan leállította a germánium bányászatát, mivel stratégiai védelmi tartaléknak tekinti.
Álláspontja szerint az Egyesült Államokban a kínai gallium- és germániumtermékre termékekre koncentráltak, és ezen az erőforrások értékét teljes mértékben kiaknázták.
A bennfentes szerint Kína döntése a két nyersanyag exportkorlátozásáról segítheti Pekinget, hogy megvédje és fejlessze a két fém gyártását. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy „a lépés összhangban van a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elveivel”.
A két nyersanyag vonatkozásában bevezetett új szabályozásról a szakértő elmondta, hogy „a kínai gallium- és germániumszállítóknak ezután jelezniük kell, hogy mire tervezik felhasználni a ritka fémeket”, és ennek fényében kaphatnak exportengedélyt.
A szakértő hangsúlyozta, hogy az augusztus 1-től életbe lépő korlátozás nem szankció. „Nem sérti például Kína WTO-kötelezettségeit, nem diszkriminatív és nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozik, ami bevett gyakorlat” – fogalmazott. Hozzátette, ha bármilyen tárgyalásra lenne szükség a nemzetközi partnerekkel, a kommunikációs csatornák teljesen nyitottak.
Németország ringbe száll
A német szövetségi kormány külügyminisztere, Annalena Baerbock július 13-án mutatta be Németország első Kína-stratégiáját, melynek alapvető célkitűzése a német gazdaság Kína-függőségének csökkentése. A stratégia elsősorban olyan kritikus ágazatokban csökkentené a Kínából származó nyersanyagoktól függést, mint a gyógyszeripar, az akkumulátorgyártás és a chipgyártás. Emellett szövetségi szinten szabályoznák a távközlési és az energetikai szektor szereplőit elsősorban azzal a céllal, hogy megakadályozzák Kína ipari kémkedését. A kutatás-fejlesztés vonatkozásában pedig szintén szigorúan ellenőriznék a kínai állami finanszírozású projekteket, hogy megakadályozzák Pekinget a német innovációk megszerzésében.
Ennek kapcsán a Magyar Külügyi Intézet igazgatója megjegyezte: a német kormány döntése azért is érdekes, mert a saját alapvető gazdasági érdekeivel is ellentétes, hiszen a német ipar legnagyobb mértékben a kínai nyersanyagokra támaszkodik.
Mint mondta, nem lehet összehangolni a Kína-ellenes politikai célokat a gazdaság érdekeivel.
Példaként említette, hogy miközben Európa biztonságát a NATO garantálja, amelyet az Egyesült Államok vezet, addig Németországnak Kína a legfőbb kereskedelmi partnere. A szakértő arra is rámutatott, hogy „ma már az Egyesült Államok is versenytársunk bizonyos területeken, amit nyíltan kimond.” Eszterhai úgy véli, hogy számos európai vezető politikus rosszul méri fel Európa szerepét ebben a nagyhatalmi játszmában, ami „nagyon súlyos bukásokat és leckéket tartogat számukra”.
Forrás és kép: hirado.hu
Cikk megosztása
