A Hódmezővásárhelyi SZC Corvin Mátyás Technikum és Kollégium kollégiumában mindig kiemelt szerepet kap a jeles napok méltó megünneplése, a közös emlékezés és az élményszerű közösségi programok szervezése. Ennek szellemében telt meg újra csütörtök délután a Kollégium aulája – ezúttal a Költészet napja alkalmából.
Az esemény meghitt, családias hangulatát már a belépéskor megidézték az aula falaira kihelyezett versek és képek, melyek méltó díszletet adtak az irodalom ünnepéhez. A programot egy rövid, mégis tartalmas videó nyitotta, amely közérthetően mutatta be, miért is fontos számunkra április 11-e – József Attila születésnapja, a magyar költészet ünnepe.
Ezt követően Vig Áron kollégiumvezető adott elő Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év című szonettciklusából egy verset, és érdekességeket mesélt a költő életéről, a vers születésének körülményeiről, a költői szabadság és az etika kérdéséről.
A rendezvény második felében a kollégiumi közösségek vették át a szót: minden csoport saját választású verssel vagy dallal készült, amelyet figyelemmel hallgatott végig a közönség.
Az előadásokból sugárzott az irodalom iránti nyitottság, a személyes kötődés és a közösségi élmény ereje – ahogy azt a Költészet napja méltán megérdemli.
Elhangzott művek és előadóik:
-
Ady Endre: Add nekem a szemeidet– Gut Kincső
-
Presser Gábor: Fényév távolság– Kukovecz Péter
-
Szabó Lőrinc: Különbéke– Józsa Dalma
-
Radnóti Miklós: Bájoló– Bankó Amanda
-
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez– Berkó Dzsenifer
-
Ady Endre: Őrizem a szemed– Domokos Ádám
-
Slander: Love is Gone– Domokos Ádám
-
Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben– Tóth Éva tanárnő
-
Bencze Imre: Három limerick– Gojdár Bence
-
Ady Endre: Ismeretlen átok– Miklósi Erika
-
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse…– Boldizsár Sándor
A nevelőtanárok és diákok közös műsora méltán aratott sikert – az előadások egyaránt tükrözték a felkészültséget, az érzékenységet és a lelkesedést. A kulturális program zárásaként egy különleges néptáncbemutatóra is sor került: Palkovics Cintia és Domokos Ádám lendületes előadása méltó koronája volt az irodalmi délutánnak.
Ez a nap ismételten rávilágított arra, hogy a költészet nem csupán az irodalmi kánon távoli, nehezen megközelíthető tartománya, hanem élő, ható, eleven valóság, amely képes megszólítani és megérinteni a ma emberét is. A Cseresnyés Kollégium fiataljai nemcsak érzékenyen és nyitottan fogadták be a líra világát, hanem saját értelmezésük, előadásmódjuk és közösségi jelenlétük révén újra is teremtették azt.
A rendezvény méltó példája volt annak, hogy a művészet, különösen a költészet, közösségformáló erőként képes jelen lenni a nevelés folyamatában – hitelesen, értékközvetítő módon és maradandó élményt nyújtva mindazok számára, akik részesei lehettek ennek az alkalomnak.