Cikk megosztása
Lázár János szerint ma is meg kell küzdenünk az 1956-os forradalom céljaiért
2021. október 22. 18:01 Közélet | Szerző: Kormos Tamás
Az 1956-os forradalom csak 2010-et követően győzött valójában – jelentette ki Lázár János az október 23-ai forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő makói, városi ünnepségen. A térség országgyűlési képviselője úgy fogalmazott, ekkorra sikerült elérni, hogy Magyarország szabad, független országgá váljon, visszaszerezze önrendelkezését politikai, gazdasági, pénzügyi és energiapolitikai értelemben egyaránt. A képviselő kiemelte, nem engedhetjük meg, hogy ez veszélybe kerüljön, hogy a magyar nép fölhatalmazása nélküli civil szervezetnek vagy mozgalomnak álcázott bábpártokon és bábpolitikusokon keresztül bármilyen érdek politikai befolyást szerezzen a hazánkban.
Az országgyűlési képviselő beszédét követően Majoros Dóra és Mészáros Nóra népdalcsokrot énekelt. Az ünnepi műsorban közreműködött a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara Gábor-Nagy Árpád vezényletével, valamint a Dr. Mihálka György Városi Vegyeskar. A megemlékezés végén a jelenlévők megkoszorúzták a kopjafákat.
Lázár János ünnepi beszéde (2021. október 22., Makó):
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem tudom, belegondoltak-e már abba: dacára annak, hogy a nemzeti ünnep október 23-a, 1956 emlékezetét alapvetően mégsem a forradalom határozza meg, sokkal inkább a szabadságharc vérbe fojtása. Mi, magyarok ’56-ra elsősorban veszteségként, a magyar történelem elveszített, vagy inkább erőszakkal elvett lehetőségeként emlékezünk. Ez annak a néhány – előbb diadalmas, aztán tragikus hétnek – az ismeretében ennyi év távlatából is érthető…
De ha történelmi léptékben vizsgáljuk a kérdést, akkorszámos okot találhatunk arra, hogy 1956 emlékezetét mégse a gyász határozza meg. Mert bár a szabadságharcot 1956. november 4-én valóban eltaposták a szovjet tankok, a forradalmárok és a szabadságharcosok életét pedig tönkre tették vagy egyenesen elvették a kommunista világhatalom magyar ügynökei, azért a mi forradalmunk mégis győzött. Csak éppen évtizedekkel később. Sajnos talán nem is 1989-90-ben, ahogy sokan vártuk, hanemjóval később. Akkor, amikor a magyarokegy békés és alkotmányos (ezt a szót most indokolt kétszeresen ishangsúlyozni: alkotmányos) forradalommal befejezték a félbe hagyott, sőt elsikkasztott rendszerváltást.
Bizony, az 1956-os forradalomcsak 2010-et követően győzött igazán. De győzött, mert az ötvenhatosok legfontosabb célkitűzései végre teljesültek. Magyarország nemcsak szabad, hanem független ország. Mostanában inkább úgy mondjuk: visszaszerezte a szuverenitását. Méghozzá politikai, gazdasági-pénzügyi, energiapolitikai értelembenegyaránt. És ha egy kicsit hazabeszélhetek: éppmost küzdünk azért, hogy visszaszerezzeszuverenitását a nemzeti önellátás terén, például az élelmiszeripar, illetve ahhoz szorosan kapcsolódóan, a mezőgazdaság vonatkozásában is.
A forradalom győzött. Hiszen Magyarországon már nem állomásoznak idegen csapatok. Legalábbis fegyveresek. Harminc éve teljesült az 1989-ben még sokak számára elképzelhetetlen, legkeményebben éppen a mai miniszterelnök, Orbán Viktor híres beszéden megfogalmazott követelés, hogy a szovjet csapatokat haladéktalanul vonják ki Magyarországról. Megtörtént!
A rendszerváltást követő időszakban azonban meg kellett tanulnunk azt is, hogy az idegen hatalmak csapatai nemcsak fegyveres, hanem ideológiai, világnézeti katonákból is állhatnak. A szovjet csapatok kivonását követőenazonban az elmúlt években végre megkezdődött ezeknek az idegen csapatoknak a kivonása is. A politika formálásában ugyanisMagyarországon csak olyan emberek és csak olyan erők vehetnek részt, amelyek arra a magyaroktól felhatalmazást kérnek éskapnak. És akiket e tevékenységükben a választók ellenőrizni tudnak. Olyan nincsen, hogy külföldi érdekkörök a magyar nép fölhatalmazása nélkül, civil szervezetnek vagy mozgalomnak álcázott bábpártokon és bábpolitikusokon keresztül igyekeznekpolitikai befolyást, hatalmat szerezni. Legitimáció nélkül nincs hatalom – ez is az ötvenhatosok követelése volt. Teljesült.
És a forradalom végül győzött azért is, mert Magyarország, ha nem is 1956-ban és teljességébensajnos nem is 1990-ben, hanemcsak 2011-ben végre az írmagjától is megszabadulta kommunista alkotmánynak. A szabadon választott magyar országgyűlés pedig új alaptörvényt alkotott. Méghozzá a törvényeink betűje és szelleme, a szabad Magyarország alapító atyáinak szándékai szerint:alkotmányozó többséggel,a nép egyértelmű fölhatalmazásával, hiszen másképp puccs lett volna. Egyszerű bűncselekmény.
Végül, de nem utolsósorban a forradalom, ha nem is ’56-ban, hanem évtizedekkel később győzött azért is, mert Magyarország a szabad világ legnagyobb katonai szövetségének, a NATO-nak egyenrangú tagja lett. Míg 1956 novemberébenannak a Varsói szerződésnek a csapatai szállták meg hazánkat, amely katonai szervezetbe alig egy évvel korábban – korántsem szabad akaratunkból – rukkoltattak be minket. És amely szervezet néhány évvel később minket, magyarokat kényszerített arra, hogy részt vegyünk a prágai tavasz leverésében…
Pedig mi, kelet-közép-európaiak nem egymás ellenségei, hanem barátai akartunk lenni. Ahogy előtte évszázadokon átazok lehettünk. Ötvenhatban a forradalmárok a lengyelekkel való szolidaritást, és a többi közép-európai néppel való békés együttműködést követelték. Évtizedekkel később a forradalomnak ez a célja is teljesült: a visegrádi négyek együttműködése ma szorosabb és sikeresebb, mint a rendszerváltás után bármikor volt. Az Európai Unió nyugati – német-francia magjának – nem csupán ellensúlya, hanem a közösség növekedésének egyik motorja is vagyunk. Egyenrangú és fontos szereplői Európa sorsának, a jövőnk alakításának.
Hölgyeim és Uraim!
Mindezeket azért sorolom – a teljesség igénye nélkül –, hogy érzékeltessem: az a Magyarország, amely az ötvenhatosok legszebb reményeiben és céljaiközt megfogalmazódott, ha évtizedekkel később is: az unokák, sőt dédunokák életében,de végül megvalósult. A forradalom szűk 60 évvel később végül győzött. Ugyanakkor a forradalmaktartós győzelmet csak ritkán aratnak. Sokszor követi őket szabadságharc, megtorlás és bizony visszarendeződés. A magyar történelemben különösen rossz ez a mintázat.
De éppen ez jelöli ki a mindenkori utókor felelősségét. Ez óvja meg a nemzeti ünnepeket – az ilyen vagy ehhez hasonló ünnepségeket is – attól, hogy gépies szertartásokká üresedjenek. Hogy elveszítsék a jelentőségüket és az üzenetüket. Van tehát jelentősége és nagyon is van üzenete ma az ünnepnek, október 23-ának. Mégpedig az, hogy a forradalmak eredményeit, vívmányait sosem lehet magától értetődőnek, örökre adottnak tekinteni. Minden korban, minden nemzedéknek tennie kell azért, hogy ezek a vívmányokat megőrizze. A szuverenitást és aszövetséget. A szabadságot és az alkotmányt. Mert ezekre akkor is leselkednek veszélyek, ha éppen nem lánctalpon érkeznek. Egy-egy nemzet függetlensége mindig bizonyos körök politikai és gazdasági érdekeibe ütközik. És az egyenrangú nemzetek kölcsönös előnyökön alapuló szövetsége helyett is mindig van, akicsak birodalmi logikában tudja értelmezni azt a szót, hogy ’unió’. Kizárólag alá- és fölérendeltségi viszonyban.
Ahogy olyan is volt és lesz mindig, aki forradalmárnak mutatja magát, pedig csak áruló. Emlékezzünk a kortársak, a szemtanúk elbeszéléseire! Annak idején sokan látták a pesti bérházak gangjáról, hogy a szomszéd ház udvarán vagy a cselédlépcső sötétjében egy-egy pufajkás vagy megszálló leveti az egyenruháját és kapkodva polgári ruhát ölt magára. De attól még az áruló áruló marad, ha átöltözik. Ha másnak mutatja magát, mint ami. Vigyázzunk tehát az álruhás, önmagukat másnak mutató, mindenkinek tetszeni akaró, de valójában mindenkit csak kihasználó és átverő emberekkel!
Fogjunk össze ellenük éppúgy, ahogy 65 évvel ezelőtt az őseink összefogtak. Védjük meg együtt azokat a vívmányokat, amelyeket az ötvenhatosok kezdtek el kiharcolni, de a saját életükben még nem élvezhettek. Védjük meg a szabadságot és a szuverenitást, az európai közösségen belüli egyenrangúságunkat és az alkotmányos rendet. Ezek a biztosítékai ugyanis annak, hogy Magyarország magyar ország maradjon a következő 65, 100 vagy 1000 évben is.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Cikk megosztása
