Sinka Ilona: Kicsit furcsa ilyen idősen tanulni, de a tanárok nagyon segítőkészek
2022. december 12. 17:15 Egyéb/Archív | Szerző: Megyeri József
A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Eötvös József Technikumának felnőttképzésére járó Sinka Ilonával készítettünk interjút. Miért pont őt választottam? Olyan személlyel szerettem volna beszélgetni, aki munka, család mellett újra a tanulás mellett döntött. Ilona, aki Gazdálkodás és menedzsment ágazatra, esti képzésre jár hozzánk, nagyon szorgalmasan tanul, komolyan veszi az iskolát, van két lánya és kerámiakészítő üzemben dolgozik. A továbbiakban ő mesél nekünk milyen élmény számára a felnőttoktatás.
Hódmezővásárhelyen születtem és itt is nőttem fel. A régi Komócsin Zoltán Vendéglátóipari Szakközépiskolába jártam. A tervem az volt, hogy érettségi után főiskolára jelentkezem. Időközben rájöttem, hogy ez nem olyan, mint az otthoni sütögetés, nem nekem való, bár az elmélet részt (pl. árképzés) szerettem. 1984-ben érettségiztem, majd a Növényvédő Állomáson kezdtem el dolgozni, mint számítógépes adatfeldolgozó. A rendszerváltáskor nagy létszámleépítések történtek, én akkor voltam gyes-en a két lányom születése után, sajnos nem tudtam már oda visszamenni, így a férjem vállalkozásában végeztem az adminisztratív munkát. Ezután a Kozmutza Flóra Óvoda, Iskola és Diákotthonban láttam el az élelmezéssel kapcsolatos feladatokat, nyersanyag beszerzést, raktározást, készletnyilvántartást, étlapkészítést.
Hallottam, hogy kerámiával foglalkozol, mióta és hogyan kezdtél el vele foglalkozni?
2000-ben csatlakoztam a családi kerámiakészítő vállalkozáshoz, ahol a férjem édesanyja a vállalkozó. Betanított munkát végzek, legtöbbször öntéssel készült termékek előállítását és gépkorongozást, jelenleg is itt dolgozom. Mindkét vállalkozásban több éven keresztül voltam a könyvelőnk és a bankunk kapcsolattartója. Így egy kicsit megismertem működésüknek ezt az oldalát is.
Hogyan jött az ötlet, hogy újra iskolapadba ülj?
A lányaim már mondogatták egy ideje, hogy tanulnom kellene valamit. Én is úgy éreztem, hogy "lemaradtam". A számítógépet sem használtam, csak nagyon alapvető dolgokra. Az elmúlt évek a járvány miatt nagyon bizonytalan helyzetet teremtettek, a lezárások okán sokszor nem volt munkánk. Ez adta meg a végső lökést, hogy találjak valamit, ami érdekel és szívesen csinálnám. Megláttam egy hirdetést a felnőttképzésről és kb. 3 perc gondolkodás után elküldtem az előjelentkezést. Amikor az iskolában arról volt szó, hogy önéletrajzot kell készítenünk, elgondolkodtam rajta, hogy tulajdonképpen milyen sokszor volt része a munkámnak valamilyen formában, persze nem olyan szinten, mint egy Pénzügyi-számviteli ügyintéző.
Miért az Eötvöst választottad, milyen itt tanulni?
Az Eötvöst azért, mert egyrészt helyben van, másrészt ismerős is, az egyik lányom itt érettségizett közgazdasági szakon. Egy kicsit ijesztő volt az 1 évbe sűrített képzés, de maximálisan megkapom a családomtól a segítséget. Mivel elváltam, s a gyerekeim is felnőttek már, anyukámmal élek, nem vagyok annyira lekötve, a munkahelyemen is meg tudom oldani a rugalmas munkaidőt. Igazán csodálom osztálytársaimat, akik ezt gyerekek mellett végzik.
Milyen újra „iskolásnak” lenni? Idősebb vagy pár osztálytársadnál, ez hogyan befolyásolja az iskolában eltöltött idődet?
Nagyon furcsa érzés volt megint iskolába járni, azt mondani, hogy osztálytársam van, meg főleg újra dolgozatokat írni. Az első előtt nagyon izgultam, de a tanáraink gondoskodnak róla, hogy edzésben legyünk. Kicsit furcsa, hogy mennyivel idősebb vagyok sok osztálytársamnál, de mindenki barátságos, jó velük lenni. Nem bántam meg, hogy jelentkeztem, bár még sok van hátra, néha úgy érzem, hogy összekeverednek a képletek a fejemben, de van sikerélmény is. A tanáraink minden segítséget megadnak, ha kell, dorgálnak is bennünket, de ez jó. Attól is tartottam kicsit, hogy milyen lesz ennyi idő után úgy tanulni, hogy ebből vizsgázni is kell, de tényleg akkora a támogatás mindenki részéről, hogy ez segít.
Van valami kedvenc hobbid, vagy a munka, a család és tanulás mellett már nem nagyon marad szabadidőd?
Nincsen kimondott hobbim, amit nagyon szeretek az a kézilabda, sok kézimeccset nézek, de ezt most fel kell áldozni. Azért néha belefér.
Köszönöm szépen az idődet! További sok sikert kívánunk az Eötvösben és az életben egyaránt!
Molnár Márton
Cikk megosztása
