Több fontos motívumban is változott a karácsony ünneplése az elmúlt évszázadokban térségünkben. Terendi Viktória hódmezővásárhelyi néprajzkutató a Rádió 7-nek elmondta, nagyon fontos volt eleink életében az ünnepi asztal előkészítése. Fokhagymának, méznek, diónak és máknak is lennie kellett rajta, ugyanis mindnek gonoszűző és egészségvarázsló szimbólumot tulajdonítottak. Szenteste napja még a böjti időszakhoz tartozott, így csak karácsony első és második napján lehetett húst enni.
Hozzátette: a 19. században német területről jött az a szokás, hogy fenyőt állítsanak karácsonyfaként. A magyarok korábban termőágat készítettek az ünnepre.
„Gyümölcsfaágakat vittek be a házba. Ezt már sok esetben Luca-napkor megtették, ugyanis házasságjóslást is végeztek vele. Ha kihajtott, kivirágzott a faág, akkor a házban lakó fiatal lánynak házasságot jósoltak. Az ágakat díszítették fel aranyra festett dióval, mézeskaláccsal és almával. Csupa olyan dologgal, ami a termékenységet és a bőséget szimbolizálta” – ismertette Terendi Viktória.
Fotó: Archív (Promenád24)