2022. július 9. 07:00 Közélet | Szerző: Fazekas Gábor
Az aranka fajok a szulákfélék családjába tartoznak. Az élősködő növény népies nevei: fonalfűnyűg, görényfű, herefojtó, köszvényfű, lucernakosz – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az aranka a gazdanövény által már felvett és feldolgozott tápanyagból él, vagyis teljesen élősködő. Szépen rácsavarodik és kiszívja belőle a táplálékot. Ezt az adott növény aztán vagy túléli, vagy nem. Virágzási ideje júniustól szeptemberig tart. A szakirodalom szerint a gyakori visszavágást nem szereti, így a haszonnövények rendszeres kaszálásával kipusztítható. A levágott, arankával betekert növényeket ajánlatos megsemmisíteni, mert a szétvágott arankahajtások ismét fejlődésnek indulnak. A talajban a magok akár 10-12 évig is megőrzik a csíraképességüket.
A méhészek kedvelik, annak ellenére, hogy a veszélyes gyomnövények közé sorolt mezőgazdasági területen. Eredetileg a textilipar számára hozták az országba – az akáccal csaknem egyidőben. Az 1970-1980-as években még intenzíven termesztették, de mivel a hasznosíthatósága nem vált be, felhagytak a termesztésével és sorsukra hagyták az ültetvényeket. A szakirodalom szerint: „Az eredeti, ültetett állományokból a selyemkóró a magvaival „kiszökött.” Bolygatott területeken gyorsan megtelepedik és rizómáiból fakadó sűrű hajtásrendszerével /klónok/ uralja a területet. Gyökereiből más fajok csírázását, növekedését gátló vegyületeket juttat a talajba, és hamarosan kipusztul az őshonos növénytársulás. A homok puszták különösen veszélyeztettek. Bonyolult porzórendszerébe beleakad, sokszor le is törik a házi méh lába.”
A veszélyes gyomnövények sorába tartozik a mindenki által jól ismert parlagfű is. Allergén hatása miatt közegészségügyi okokból is írtandó növényként tartjuk számon. Terjedése igen intenzív, mint ismeretes. A parlagfűről számos ismeretterjesztő hír olvasható a NÉBIH honlapján is.
Cikk megosztása