Visszahoznák az életbe az erszényesfarkast
2022. augusztus 23. 06:30 Egyéb/Archív | Szerző: Fazekas Gábor
A tasmán tigrisnek is nevezett erszényes emlőst a mamutokat is újjáéleszteni próbáló szakértők szeretnék újra életre kelteni - írja az iPon.
Az erszényesfarkas az ember okozta kihalás egyik iskolapéldája. Az Tasmaniát kolonizáló európai telepesek tévesen azt hitték, hogy a kutya nagyságú, tigriscsíkos húsevő pusztítja juhaikat és csirkéiket, így az 1800-as években és az 1900-as évek elején ezrével ölték le az őshonos emlősöket. Az állatok bőréért jutalom járt, ami tovább ösztönözte az öldöklést. Az utolsó ismert erszényesfarkas egy hobarti állatkertben fejezte be életét 1936-ban.
A farkasokhoz hasonló állat azonban a nem túl távoli jövőben a deextinkciónak, vagyis a kihalás visszafordításának is emblematikus figurája lehet, egy tudományos kezdeményezés ugyanis visszahozná az életbe a kipusztult fajt, vagy legalábbis annak egy verzióját. A texasi székhelyű Colossal Biosciences kutatói, akik tavaly szeptemberben azzal kerültek be a hírekbe, hogy a gyapjas mamut feltámasztását tervezik, most bejelentették, hogy egy újabb faj, az erszényesfarkas visszahozásán is dolgoznak.
Az ausztrál kutatók a 20. század utolsó évei óta reménykednek abban, hogy az egyre fejlődő genetikai technológiák révén a faj egy napon feltámasztható lehet. Az erszényesfarkas hiánya komoly gondokat okoz, Tasmania ugyanis elvesztette legfőbb ragadozóját. A szakértők azt remélik, hogy az állatok visszahozása és visszatelepítése helyrehozhatja a tasmán ökoszisztémát. A megmaradt erdőkben ugyanis jelenleg túltengenek a növényevők, például a vallabik és a kenguruk.
Az erszényesfarkasok klónozására tett korai kísérletek, amelyek során múzeumi preparált tetemekből szereztek DNS-t, sorra kudarcot vallottak, és nem is vonzottak jelentős befektetőket. Ez azonban változni látszik. A Colossal Biosciences alapítói George Church harvardi genetikus és Ben Lamm techvállalkozó alapította. A cég szakértői a Melbourne-i Egyetem kutatóival együttműködve munkálkodnak, köztük Andrew Paskkal, aki már korábban szekvenálta az erszényesfarkas genomját.
A faj a kutató szerint kiváló jelölt a felélesztésre, hiszen a közelmúltban halt ki, így kiváló minőségű DNS áll rendelkezésre a kísérletekhez, és természetes élőhelye is létezik még, beleértve megszokott zsákmányállatait.
A csapat márciusban külön kutatólabort hozott létre a célra adományozott 5 millió ausztrál dollárból. A Colossal Biosciences az anyagi támogatáson túl technológiai hátterével is részt vesz a projektben, olyannyira, hogy maguk is létrehoztak egy erszényesfarkas-labort Texasban, ahol szintén egy nagy csapat kutató dolgozik a különböző feladatokon.
Pask szerint ilyen háttérrel abszolút megoldható lehet egy olyan állat létrehozása, amely gyakorlatilag erszényesfarkasnak tekinthető. Az első változat valószínűleg úgy 90 százalékban felel meg a kihalt fajnak, de az újabb generációkkal ez az arány növelhető lesz, és a végső cél 99,9 százalékos egyezés lenne. Az állatokat az első években egy nagy, elkerített területen tartanák és monitoroznák, majd ha minden rendben van velük, és sikerült egy szaporodóképes alappopulációt létesíteni, szabadon engednék őket az egykori élőhelyen. Az első hullámban egy 100 fős, genetikailag kellően változatos populációt telepítenének vissza.
A gyapjas mamut kapcsán végzett hasonló erőfeszítések keretében a Colossal kutatói ázsiai elefántok genomjába tervezik bejuttatni a kihalt faj génjeit, ázsiai elefántanyákkal hordatva ki az így módosított embriókat.
A végeredmény így persze nem gyapjas mamut lesz, hanem egy hidegtűrő sarkköri elefántváltozat, amely külsőre és egyéb tulajdonságaiban sok tekintetben hasonlít a mamutra.
A cég kutatói a projekt keretében már szekvenálták az ázsiai és afrikai elefánt teljes genomját, és több mint 50 mamutgenomot gyűjtöttek össze ősi maradványokból. Az elefántsejtek génszerkesztését is megkezdték, és az eddigi munka alapján úgy vélik, hogy az erszényesfarkasokkal sokkal könnyebb dolguk lesz, a frissebb kihalás és a rövidebb kihordási időszak miatt is. Persze ettől függetlenül mindkét projekt során rengeteg a potenciális buktató, és még nagyon sok munkát igényelnek.
Ami az erszényesfarkast illeti, a jelenlegi legfontosabb feladat az állat teljes genomszekvenálásának befejezése. Pask laborja korábban 96 százalékig jutott, és mint mondja, az utolsó 4 százalék a legnehezebb. Ez ugyanis rengeteg ismétlődő szakaszból áll, amelyek csak minimálisan különböznek egymástól, így az egész egy borzalmas puzzle-re emlékeztet, amely csak az eget ábrázolja, mondja a kutató.
Ha ezt az akadályt sikerül megugrani, a következő lépésben a kutatók összevetik az erszényesfarkas genomját legközelebbi élő rokona, a kövérfarkú dunnart genetikai állományával. Az egérnagyságú erszényes emlős relatíve gyakorinak számít és jól bírja fogságban is, így könnyű vele kísérletezni. Ha ez megvan, a szakértők CRISPR génszerkesztéssel úgy módosítják a dunnart genomját, hogy egyre jobban hasonlítson az erszényesfarkaséra.
Arra máris rájöttek a kutatók, hogyan programozhatják át a dunnart bőrsejtjeit őssejtekké, és jelenleg már azon dolgoznak, hogy lehetséges-e ezekből egy teljes embriót létrehozni, ami erszényesek esetében eddig még senkinek sem sikerült. Az erszényes emlősök ilyen szempontból külön kihívást jelentenek, mivel egyedfejlődésük eltér a méhlepényes emlősökétől. Ha azonban sikerül megoldani ezt is, akkor készen áll a recept a módosított sejtekből álló embrió létrehozására is, amelyet aztán vagy egy dunnart anyába vagy egy mesterséges méhbe ültetnek be.
Az erszényesfarkasok vemhessége mindössze pár hétig tart, ami eltörpül a mamutok 22 hónapos kihordási ideje mellett.
Ráadásul ahogy minden újszülött erszényes, az erszényesfarkasok frissen világra jött tagjai is rendkívül aprók, alig nagyobbak egy rizsszemnél. Így a felnőtt példányok közötti méretkülönbség ellenére az erszényesfarkas kihordás nem okozna gondot a pici dunnartoknak, akik az első időszakban még erszényükben is táplálni tudnák a kicsiket. Később persze szükség lesz egy nagyobb, mesterséges erszényre és tejre, amiken a Colossal kutatói dolgoznak is, de az első időszak abszolút megvalósíthatónak tűnik dunnart béranyákkal is.
Azok a reproduktív technológiák, amelyeken a projekt kapcsán dolgoznak a kutatók, nemcsak az erszényesfarkasok, de az olyan más, ma még létező erszényes emlősök konzervációjában is fontos szerepet kaphatnak, mint a koalák vagy az erszényeshangyászok. A finanszírozás biztosításában azonban kulcsszerepet kapott az erszényesfarkas: Pask elmondása szerint sosem gyűlt volna össze ennyi pénz a projektre, ha pusztán a ma létező fajok megóvása lenne a kitűzött cél.
Más kutatók ugyanakkor kevésbé optimisták a projekttel kapcsolatban. Kris Helgen ausztrál emlőskutató, aki részt vett az erszényesfarkas mitokondriális genomjának szekvenálásában 2009-ben, úgy gondolja, hogy a dunnart genomjának kívánt mértékű módosítása képtelen feladat. A két fajt 40 millió év evolúciója választja el egymástól. Az erszényesfarkasok annyira egyediek, hogy rendszertanilag önálló családot alkotnak.
A feladat így ahhoz hasonló, mintha a kutyából próbálnánk genetikai módosításokkal macskát létrehozni. A gyapjas mamutok és az elefántok genetikai rokonsága például sokkal szorosabb.
És még ha a Colossal és az ausztrál kutatók felül is emelkednek a kihívásokon, az erszényesfarkasok visszahozása akkor is komoly etikai gondokkal járhat, mondja Carol Freeman, egy másik kutató. A dunnartok és a majdnem-erszényesfarkasok egyaránt megsínylik majd a kísérleteket, amelyek eredménye teljesen bizonytalan lesz még sok-sok évig. És a „feltámasztott” faj tagjai még hosszú ideig nem élhetik majd azt az életet, amit elődeik éltek.
Pask elmondása szerint, ha egyszer eljutnak odáig, hogy élő erszényesfarkasokkal rendelkeznek, mindenképpen konzultálni fognak a helyi közösségekkel is, mielőtt szabadon engednék az állatokat. Mások szerint ugyanakkor az őslakos közösségeket már most érdemes lenne bevonni a munkába, hiszen számos jó ötletük lehet az esetleges visszatelepítéssel kapcsolatban, aminek előkészítése szintén évekbe telhet. Az őslakosok rendelkeznek a legnagyobb tudással az erszényesfarkasok ökológiájáról, ami nagyon fontos lehet már a jelenlegi munka során is, mondja Bradley Moggridge, környezetkutató, aki maga is őslakos felmenőkkel rendelkezik.
Más kritikusok amiatt aggódnak, hogy a hasonló projektek elvonják a figyelmet és az anyagi támogatást a jelenleg is létező fajok védelmétől és megóvásától. Egy pár évvel ezelőtti felmérés szerint a deextinkciós projektekre 2–8-szor annyi támogatás érkezik, mint a konzervációs törekvésekre. A kutatók egy része szerint így bele kéne törődni, hogy egyes fajok végleg eltűntek, és inkább arra koncentrálni, hogy a még létező élőlényeket megóvjuk.
Forrás és kép: ipon.hu
